Botár Imre - Károlyi Zsigmond: Vásárhelyi Pál, a Tisza-szabályozás tervezője (Vízügyi Történeti Füzetek 2. Budapest, 1970)

A Tiszavölgy rendezésének problémája - A Tiszavölgy rendezése Széchenyi István vízügyi programjában

s az egész Felső-Tisza-völgy érdekeinek megfelelő, egységes és átfogó műszaki terv alapján megkísérelje a szétforgácsolt, s éppen ezért a feladatokkal mind ez ideig sikertelenül küzdő erők egyesítését. Ezért készíttette el Vásárhelyivel — a rendelkezésre álló anyag alapján — ideiglenes, vagyis „Előleges javaslatát", a munkálatok megkezdését sürgető felső-tiszai érdekeltségek számára. Korábbi tapasztalatai alapján felismerte ugyanis, hogy a vízszabályozási feladatok megoldása, sem a közömbös (sőt, gyakran ellenséges) kormánytól, sem a nehézkes és öncélú politizálásba merülő országgyűléstől vagy a még tehetetlenebb megyéktől, a feudális partikularizmus és elmaradottság fészkeitől, nem várható — mert „sem egyiknek, sem másiknak, ha így iehetne mondani, nem ég a dolog eléggé a bőrére" —, hanem elsősorban a legközvetlenebbül érintett érdekeltségektől maguktól. Ezért tartotta tehát egyrészt feltétlenül szükségesnek, hogy az alkalmatlan tervek bírálatával egyidejűleg egy megfelelő új tervet ajánljon, hogy t. i. így az érdekeltek felébredt aktivitását el ne fojtsa, hanem helyes irányba terelje. (Ez magyarázza az „Előleges javaslat" már címében is hangsúlyozott ideiglenes jellegét és bizonyos vonatkozásokban kétségtelenül „hevenyészett" voltát.) És ugyanezért szállt síkra a vízimunkálatok új, korszerű szervezeti formája: az érdekeltségek önkéntes egyesülése, a mindenféle közigazgatási (t. i. megyei) területi beosztástól független, kizárólag a természeti, vízrajzi adottságok által meghatározott társulatok létrehozása mellett is. E társulatok munkáját azonban, az állami műszaki felügyelet és támogatás megkönnyítése érdekében, ugyancsak önkéntes alapon, egy központi szervezetben kívánta összefogni. A nélkülözhetetlen állami támogatást pedig — a folyószabályozási és ármentesítési feladatok hangsúlyozott elválaszthatatlanságának elve alapján — a kölcsönök mellett, elsősorban a „hajózás tekintetéből végrehajtott" „közérdekű" folyószabályozások „országos pénztárból" való végrehajtásával akarta biztosítani. Miután 1845. aug. 15-én a Közlekedési Bizottmány elnökévé és a Tiszaszabályozás kir. biztosává való kinevezésével lehetőséget kapott a kormánytól elgondolásainak megvalósítására, ismételt agitációs és szervező körútjai során (1845—1846-ban), — a hazai vízjog, illetve a törvényhozás ezirányú hiányosságai ellenére — léterehozta az ún. „vízszerkezeteknek" megfelelő helyi társulatokat és az azok szövetségén alapuló Tiszavölgyi Társulatot, biztosította a munka megkezdéséhez szükséges kölcsönöket, s kieszközölte a munkálatok rendszeres állami támogatását is. A kivitelezési munka alapjául Széchenyi Vásárhelyi 1846. márciusában előterjesztett „Általános Tisza-szabályozási tervét" kívánta felhasználni, mely lényegében az ő elgondolásainak megfelelően készült, s teljes összhangban állott vízügyi politikai koncepciójával. De a munkálatok irányítását is Vásárhelyire akarta bízni. Egyrészt azért, mert szükségesnek tartotta, hogy a tervezés és a kivitelezés vezetője azonos személy legyen: olyan ember, aki a gyakorlati tapasztalatok alapján képes lesz annak esetleg szükségessé váló módosítására, továbbfejlesztésére; másrészt pedig, mert Vásárhelyi személyében: kettős minőségben — ti. társulati igazgató mérnök-