Botár Imre - Károlyi Zsigmond: Vásárhelyi Pál, a Tisza-szabályozás tervezője (Vízügyi Történeti Füzetek 2. Budapest, 1970)
Vásárhelyi Pál és az utókor - Tudományos munkássága
sorát. Erinek ellenére vitathatatlan, hogy az említett tervek átdolgozásával és továbbfejlesztésével, egységes koncepció keretében való összefoglalásával készített — s Széchenyi vízügyi politikai programjával összhangban álló, azt szakmailag alátámasztó — egységes Tisza-szabályozási terv: Vásárhelyi Pál alkotása. Ezt meggyőzően igazolja a két terv-változat: a terv kialakításában csupán első, illetve közbenső lépést jelentő „Előleges javaslat" (mely csupán a felső-tiszai területek árvizeinek „minél előbbi gátlását" célozta) és az eddig lényegében ismeretlen „általános szabályozási terv" összehasonlítása, a kilenc hónappal később benyújtott második terv alapelveinek kikristályosodása, koncepciójának világosan felismerhető fejlődése. 16-17 „A Tisza folyó általános szabályozása tervezete", melyet „részletesen kidolgozva" 1846. márc. 25-én terjesztett Vásárhelyi Pál a Helytartótanács, valamint a Tiszavölgyi Társulat Központi Bizottsága elé (ugyanezen szervek megbízásából), nemcsak a Központi Bizottság által már korábban elfogadott „Előleges javaslat"-nak az egész Tiszára való kiterjesztését, hanem ugyanakkor — a felmerülő bírálatok és Széchenyi elgondolásai alapján való — lényeges továbbfejlesztését is jelentette, mint az a terv behatóbb elemzéséből kiderül. Ez volt tehát az a terv, mely az olyan elismert szakértők, mint pl. Francesconi kedvező véleménye ellenére, egyrészt költségessége, másrészt a különböző részlettervek (Beszédes, Galambos, Lám) párthíveinek makacssága, valamint — az utóbbiaknak különösen kapóra jövő — Paleocapa-féle tájékozatlan és elhamarkodott ellenvélemény miatt, rendkívül heves vitákat váltott ki. Vásárhelyi Pál e viták során, a Társulat Központi Bizottságának ülésén, a Károlyi palotában — terve védelmezése közben — szívszélhűdést kapott és 1846. április 8-án meghalt. . . Vásárhelyi puritánságára, országos jelentőségű tevékenysége és magas állása ellenére is szerény anyagi viszonyaira jellemző, hogy teljesen vagyontalanul halt meg, s hirtelen halála súlyos helyzetbe sodorta családját. Ezért a nádor, Széchenyi közbenjárására, a Tisza-szabályozás tervének tiszteletdíja címén — mintegy egyévi fizetésének megfelelő — 1000 forintnyi „segély" kiutalását engedélyezte özvegye számára. íróbarátai gyűjtést indítottak a Vásárhelyi-árvák neveltetése javára, az Akadémia pedig elengedte az özvegynek egy térkép készítésére korábban Vásárhelyi által felvett előleg visszafizetését. . . Temetéséről is a Magyar Tudós Társaság gondoskodott. Vörösmarty Mihály közismert, klasszikus sírverse mellett barátja, Garay János is szép epigrammával áldozott Vásárhelyi emlékének.
