Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása II. rész (1879-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 4. 1971)
A Tisza-szabályozás ügye a két háború között (1920—1944)
A békeszerződés következményei legalább olyan súlyosan érintették a társulatokat, mint az állami munkálatokat — mégis az érdekeltségek ebben az időszakban is jelentős eredményeket értek el árvíz- és belvízvédelmük fejlesztése terén. A vízügyi szempontból legkritikusabb helyzetben levő peremvidékek kialakult és bevált társulati szervezetét az új határ szétrombolta, s a társulatok újjászervezésének munkája anyagi szempontból is jelentős áldozatokat követelt. Hasonlóképpen kedvezőtlenül érintette a társulatokat az adóvisszatérítés rendszerének 1927. évi újjászervezése is, ami csaknem az adóvisszatérítés megszüntetésével volt egyenértékű. (A társulatok fenntartási és ügyviteli költségeiket korábban általában ebből fedezték!) Emellett a kormány a háború után mintegy a felére csökkentette a vasút hozzájárulását az ármentesítés! rendszer fenntartásához, az állami utak hozzájárulását pedig megszüntette. Az állam és a társulatok közötti korábbi — Kvassay által kialakított — együttműködés és jóviszony így ismét megromlott. Szinte kivételnek számított, és sajnálatosan rövid ideig működött az államigazgatásban az olyan széleslátókörű és rátermett vezető, mint Sajó Elemér, aki felismerte és ismételten hangsúlyozta azt a tényt, hogy Magyarországon kívüi Európában sehol nem végeztek olyan jelentős vízszabályozásokat, olyan kevés állami hozzájárulással, mint Magyarországon és különösen a Tisza völgyén: a társulatok által teljesített árvízvédelmi és belvízvédelmi beruházások többszörösen meghaladták az állami folyószabályozási munkálatok költségeit. 69 A két háború között, miközben az állam ismét egyre kevesebbet áldozott a vízimunkálatokra — a társulatok terhei egyre fokozódtak. Mégpedig különösen azóta, hogy a korábban önként vállalt belvízrendezési feladatokat — Kvassay, ill. a korábbi vízügyi politika elveivel ellentétben —• törvényhozásilag is a társulatok kötelességévé tették. (1923:XLI. tc.) így a tiszavölgyi társulatok kölcsöntartozása 1935 végére ismét 46,64 millió pengőre nőtt, amiből a 2,9 millió kh árterület minden holdjára 16 pengő esett. A társulatok nemcsak folytatták árvédelmük és különösen belvízvédelmük fejlesztését, hanem több felső tiszai társulat éppen ebben a korszakban építette ki védmúveit, vagy annak nagyobb részét. Ezek közé tartozott a Tisza-szamosközi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat. A század elejétől sűrűn ismétlődő árvizek, és különösen az 1913. évi árvíz hatására 1914-ben megalakult társulat a háború kitörése miatt annak idején éppen csak megkezdte védműveinek építését. Mikor pedig a békeszerződés a társulatnak mintegy a fele területét elszakította, azt teljesen újjá kellett szervezni, s a védvonalak kiépítésére is új terveket kellett készíteni. A munkálatokat 1927—1930 között hajtották végre — Kövessy Győző kormánybiztos irányításával —7,72 millió pengő befektetéssel. 70 A további társulati munkák közül ki kell emelnünk az 1936-ban megalakult Délborsodi-tiszai Ármentesítő Társulat tevékenységét is. A társulat az 1930-as évek végétől az ún. borsodi nyílt ártérből 63 km új töltés építésével újabb 27,950 kh-t (16,084 ha-t) mentesített.
