Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása II. rész (1879-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 4. 1971)
A Tisza-szabályozás ügye a két háború között (1920—1944)
A Tisza-szabályozás ügye a két háború között Az első világháborúval és az azt lezáró békeszerződéssel véget ért a Tisza egységes és tervszerű szabályozásának korszaka, anélkül azonban, hogy a Kvassay-féle 1905. évi távlati fejlesztési program célkitűzései megvalósultak — illetve megvalósulhattak — volna. 1918-ban a beruházási program végrehajtása abbamaradt, s így a kisvízi meder rögzítését, a szakadó partok megvédését és a hajóutak biztosítását csak (kisebb) részben sikerült megoldani. Csupán tíz év múlva, az 1929:111. tc. által a „legsürgősebb" vízimunkálatok céljaira 15 évre rendelkezésre bocsájtott évi 3,8 millió pengő Tiszára eső részéből kezdték meg ismét a meder karbantartását — lényegében csak a korábbi munkálatok eredményeinek fenntartását jelentő keretek között — és a tervezett vízhasznosítások előkészítését. Pedig a Tisza-szabályozás még hátra levő feladatai — különösen a korábbi munkálatok méreteihez képest — akkor viszonylag már jelentéktelenek voltak. Iványi Bertalannak a Tiszai kisvízszabályozás vezető szakértőjének 1933. évi adatai szerint a még szükséges beruházások a Tisza-szabályozás korábbi (akkori pénzértékben számított kb. 1,1 milliárdos) beruházási költségeit, mintegy 26 millióval növelték volna. Tehát 1933-ban a Tisza-völgy rendezésében az első lépést jelentő Tisza-szabályozás terén már csak a munkának mintegy 2,5%-a volt hátra. 63 Mindez azonban nemcsak a következő lépés, a vízhasznosítás — hajózás — megteremtése, hanem az eddigi munkálatok eredményeinek biztosítása szempontjából is rendkívül fontos volt. A folyó ágyának rögzítetlensége, a kanyarok vándorlása ugyanis nemcsak a meder fokozódó elzátonyosodásával járt, hanem az idők folyamán újabb hét elfajult kanyar kialakulásához vezetett — ami viszont újabb átvágások szükségességét vetette fel. (Az ányási, ókécskei, pityókai, foki, aranyosi, varnyasi és báji kanyarnál.) A Tisza-szabályozás megoldása az elért eredmények — és Kvassay minden erőfeszítése — ellenére sem tekinthető a Széchenyi—Vásárhelyi-féle tervek hiánytalan megvalósításának. Mégpedig elsősorban a Széchenyi-féle víziútfejiesztési tervek és a Vásárhelyi által képviselt — s az utódok által gyakran (és helytelenül) bírált — hajózási szempontok teljes mellőzése miatt. Míg a Duna szabályozásánál — különösen később — uralkodó szempont volt a hajózás lehetőségeinek biztosítása — a Tisza Szolnok-feletti szakaszának hajózását csak a folyamatban levő folyócsatornázás teszi majd lehetővé.
