Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása II. rész (1879-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 4. 1971)

Az 1894. évi és az 1907. évi távlati fejlesztési tervek — és végrehajtásuk

10. ábra. Teljes szelvényben kiásott átvágás (Fénykép a Vízügyi Múzeum Archívumában) vágás (a 8 végül is feladott átvágás kivételével, melyek visszafejlődtek és a tefolyási viszonyok szempontjából nem bizonyultak jelentősnek) — ugyancsak Tisza-mederré vált. (34. p.) A „mederben előállott és a hullámtéren fellépő rendellenességek megszüntetése, illetőleg a legsürgősebb mederrendezések végrehajtása" terén sok régóta húzódó feladat megoldása kerül napirendre. így pl. az ányási, vedresházi, ada—moholyi, franyovai, horgosi és aradáci átvágások mentén a szorulótok megszüntetése érdekében szükséges töltésbellebbezés helyett •— az átvágások fejlesztése terhére — magaspart-leásást végeztek. A gyálai és a borjasi átvágás kialakulásával ekkor vált megoldhatóvá a két öblözet mentesítése és ezzel a hullámtér szabályosabbá tétele. A Sövényháza— szegedi Ármentesítő Társulat 1902-ben — állami támogatással — végre megszüntette (ill. csökkentette) az algyői vasúti híd szorulatát is. (46. p.) Ugyanekkor a növekvő arányú mederrendezési-partvédelmi munkálatokhoz a társulatok is jelentős összeggel (912 111 koronával) járultak hozzá. Az igen súlyos 1888. évi árvíz után előírt töltésméreteket Tokajon felül, a jelentős mederfejlődés miatt, ebben az időszakban nem kellett növelni, Tokaj alatt azonban a töltéskorona biztonsági magasságát egységesen 1,5 m-ben állapították meg. (A töltésfejlesztés kötelezettsége alól azonban egyes társulatok — körülményeiknek megfelelően — mentesítést, vagy halasztást kaptak.)