Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása II. rész (1879-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 4. 1971)

A Tisza-szabályozási és a társulati törvények

ZINSTRAGENDE ITIlIIÍIWÍWSal FlilIII AI LEIH îî0m te ä mi tei it «« Sgegeá város öjjééfsiíésére. Wiest w&afts&ws ä<*r StóíM SMfeálts, 6. ábra. A „Tiszai és szegedi kölcsön" kötvénye (1880) korábbi törvények hatálytalanítása, illetve korszerűsítése terén. A törvény az illetékes folyammérnöki hivatalok hatáskörének és jogkörének kibővítésével biztosította a megfelelő állami felügyeletet és ellenőrzést, sőt lehetőséget teremtett a szükséges közérdekű munkálatok elrendelésére, vagy a társulatok terhére való végrehajtására, végső esetben a társulati autonómia felfüggesztésére is. A kétségtelenül szükséges intézkedés azonban csak félmegoldást jelentett, mert nem határozta meg az állami hivatalok tevékenységének irányelveit, vagyis — az érdekeltek jogos bírálata szerint — nem nyújtott semmiféle biztosítékot arra, hogy a kormány a jövőben valóban közérdekű vízügyi politika megvalósítására használja fel a törvény által biztosított jogait. Az újabb — pl. már az 1881. évi •— árvizek tapasztalatai azonban hamarosan megmutatták, hogy a védművek kialakítása terén a korábbinál sokkai nagyobb egységességre van szükség, és hogy a túl sok apró társulat, valamint a védmunkálatokból kihagyott területek a szomszédos társulatok védelmi biztonságát is veszélyeztetik. így azután a 1884-ben végre a törvényhozás is elfogadta a Széchenyi—Vásárhelyi által megfogalmazott elvet és az 1884:XIV. tc.-ben az ún. „Tiszai törvény"-ben kimondta, hogy a ,,Tisza és mellékfolyóinak szabályozása, úgyszintén mindezen folyók völgyének ármentesítése műszaki tekintetben egy egységes egészet képez". A munka végrehajtását a törvény a közmunka és közlekedésügyi miniszter felügyelete alá helyezte, a Tisza völgyében alakult, vagy jövőben alakuló társulatok számára pedig — az öntevékeny együttműködés biztosítása érdekében — kötelezővé tette a Tiszavclgyi Társulatba való belépést.