Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása II. rész (1879-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 4. 1971)

A Tisza-szabályozási és a társulati törvények

A Tisza-szabályozási és a társulati törvények A kormány korábbi mulasztásainak súlya különösen jól lemérhető az 1879-et követően szükségessé vált intézkedések hosszú során: 1879—1885-ig, kereken hat évig tartott, amíg a kormány intézkedései és a törvényhozás munkája biztosítani tudták egyrészt a szegedi katasztrófa által okozott károk helyreállítását és az ismétlődő árvizek tanulságai alapján szükségessé vált minimális szintre emelték az ármentesítés biztonságát, másrészt pedig megteremtették a társulatok működésének szervezeti, jogi és anyagi feltételeit, valamint az állami és társulati munkálatok összhangját. Mindezt pedig lényegében azok között a keretek között, amelyeket Széchenyi már 1846— 1848-ban világosan körvonalazott! Vagyis négy évtizednek kellett eltelnie, amíg többé-kevésbé realizálódtak azok a feltételek, amelyeket a szervező már az 1840-es években biztosítani kívánt az induló vállalkozás számára. Az első kormányintézkedések főleg az árvízkárok helyreállítását és a munka felülvizsgálatát célozták. Az 1879:XXV. tc. (máj. 22.) az árvíz által Szeged város védvonalaiban okozott károk helyreállításának és a külföldi szakértő bizottság meghívásának költségeiről gondoskodott. Az 1879:XXXV. tc. (jún. 11.) a társulatoknak nyújtandó előlegképpen — az árvízvédekezés, valamint a védművek helyreállítási költségeinek fedezésére — 1879—1880 folyamán 8 millió forint kifizetését engedélyezte. Az 1880:XIX. tc. (ápr. 28.) a szegedi körtöltés költségeit és a város tiszai védvonalának építési költségeiből fedezetlenül maradt hányadot biztosította, míg az ugyanez évi XXXIX. tc. (jún. 15.) a szegedi Tisza-szakasz hullámterének kiszélesítéséről, és ezzel kapcsolatban — a külföldi szakértők tanácsára — az állandó közúti Tisza-híd építéséről intézkedett összesen 1 700 000 forint költséggel. A legjelentősebb pénzügyi intézkedés azonban az ún. „Tiszai és szegedi kölcsön" kibocsátása volt az 1880:XX tc. (ápr. 28.) alapján. A Tiszavölgyi Társulat számára töltésfejlesztés céljaira engedélyezett 25 és Szeged város újjáépítésére fordítandó 15 milliós, vagyis összesen 40 milliós államkölcsönt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank által kibocsátott kamatozó nyereménykötvények útján szerezték be, amelyeket a hazafiságra és szolidaritásra hivatkozva természetesen a kisemberek tíz- és százezreivel jegyeztettek, ill. vásároltattak meg. (A kötvények vissza nem fizetett része az 1920-as években elértéktelenedett.) Az ismertetett törvényekkel párhuzamosan jelentek meg a társulatok helyzetét és működését rendező jogszabályok is. így „a vízszabályozási társulatokról szóló 1871. évi XXXIX. tc. módosításáról és kiegészítéséről" szóló 1879:XXXIV tc. (jún. 11.), amely az első lépést jelentette az anarchiát szülő