Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása II. rész (1879-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 4. 1971)

A szegedi árvíz — fordulópont a Tisza-szabályozás történetében - A hazai és a külföldi szakértők jelentése

Utoljára 1880. máj. 14-én Károlyi Sándor még egyszer felvetette a kérdést, hogy a kormány mikor határozza el magát végre a cselekvésre, de interpellációja érdemi válasz nélkül maradt.

26 Károlyi kérdésfeltevését öt pont köré csoportosította: sürgette a konkrét és részletes szabályozási (átvágás-fejlesztési és töltésbellebbezési) terv és ütemterv kidolgozását, a terhek megoszlásának megállapítását és a költségek biztosítását, a minisztérium és a vízügyi szolgálat újjászervezését, végül a vízrendőri és a vízjogi törvény előkészítését. A reális követelményekkel számoló programjának fényében válik igazán világossá a feladatok elodázása és a kormány kétszínű magatartása. Ez mutatja meg, hogy a szükséges gyökeres fordulat még a szegedi tragédia után sem következett be egyhamar a kormány vízügyi politikájában: 1. a kormány nem dolgozott ki és nem terjesztett a törvényhozás elé konkrét és részletes műszaki tervet, csupán néhány részletterv költségvetési jóváhagyására kerüit sor 1880-ban és 1884-ben; 2. a költségek biztosítását megoldottnak tekintették a tiszai és szegedi kölcsön kibocsátásával (ezzel ti. képessé tették a társulatokat a további terhek viselésére s így a kormánynak ezzel is kevesebbet kellett a szabályozásra áldoznia); 3. a vízügyi szolgálat tervezett újjászervezése és önállósítása — államtitkárral az élén — elmaradt, s a vonatkozó javaslatok közül csak a küiföldi szakértők által ajánlott „műszaki tanács" felállítására kerüt sor 1880-ban; az állami kotrópark csak 1884-ben, a Vízrajzi Osztály pedig — hasonló hosszas huzavona után — csak 1886-ban kezdhette meg a munkáját, az új miniszter, Baross Gábor rendeletére; 4—5. a szükséges vízrendőri intézkedésekre csak 1884-ben, a vízjogi törvény tető olá hozására pedig csak 1885-ben került sor.

27 Nem beszélhetünk tehát egyik napról a másikra bekövetkezett fordulatról: 1879-et kereken egy évtizedig tartó átmeneti-előkészítő szakasz követte. Ez idő alatt ugyanis a szabályozás munkája, ha gyorsabb ütemben is, de a korábbi gyakorlatnak megfelelően, a leghalaszthatatlanabb feladatokra kor'átozva és évről évre megállapított költségvetési keretek között — tudományosan megalapozott és előre kidolgozott tervek nélkül folyt. A Tisza-szabályozás új — és a munkát eredményesen befejező — korszaka lényegében csak 1889-től, a vízügyi szolgálat újjászervezésétől számítható. Az új vezető, Kvassay Jenő, készíttette el a munkálatok megkezdése óta első távlati és törvényhozásilag is jóváhagyott munkatervet, amelyet 1891-ben terjesztett elő és amelyet 1894-ben emeltek törvényerőre.