Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása II. rész (1879-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 4. 1971)
A szegedi árvíz — fordulópont a Tisza-szabályozás történetében - A hazai és a külföldi szakértők jelentése
áttekinthetően mutatta be a hazai szakemberek már korábban is ismételten hangsúlyozott, s az események által tragikusan igazolt álláspontját. Megállapítottak, hogy a szabályozás rendszere: a töltésezés és az átvágások együttes alkalmazása nemcsak helyes és a a jövőben sem mellőzhető módszer, hanem minden körülmények között a legfontosabb módszer marad a Tiszavölgy rendezésében. (Még akkor is, ha esetleg más kiegészítő módszerek alkalmazására is sor kerülhet.) Kétségtelen azonban, hogy az alapelveket nem alkalmazták helyesen a gyakorlatban: a felső átvágások erőltetése súlyos hiba volt, amit az alsó átvágások mesterséges fejlesztésével kell ellensúlyozni; a töltések vonalozósa ugyancsak helytelen volt: a hullámtér tág határok között változó szélességét elsősorban a szorulótok megszüntetésével kell szabályosabbá tenni. Az értekezlet foglalkozott a töltések fenntartásának és védelmének, sőt a meder fenntartásának kérdéseivel, valamint a szervezési problémákkal is. Sürgette a társulatok működésében eddig hiányzó egység megteremtését, az érdekközösség érvényesítését, valamint a hidrometeorológiai-vízrajzi adatgyűjtés állami megszervezését. A teendőkre vonatkozóan azonban az értekezlet sajnos nem tett konkrét javaslatokat. A külföldi szakértői jelentés megelőzése és a kari tekintély védelme érdekében igyekeztek a jegyzőkönyvet mielőbb közzé tenni, ahelyett, hogy — a benyújtott jelentések alapján — egy kiküldött bizottsággal konkrét és részletes fejlesztési tervet dolgoztattak volna ki. Sajnos a konkrét és félreérthetetlen javaslatok — nyilván a kormány intencióinak megfelelően — a külföldi szakértők jelentéséből is hiányoztak. Ebben a felkérésnek magának is része volt: a szakértőknek a Tisza-szabályozásán és Szeged védelmén kívül valamennyi hazai vízszabályozás ügyével foglalkozniuk kellett, ami a bizottság idejét és figyelmét egyaránt elvonta a részletektől és a kényesebb kérdésektől. A külföldi szakértők jelentése 23 A jelentés kommentárja 24 joggal állapíthatta meg, ,,a külföldi szakértőknek a Tisza és mellékfolyói szabályozására vonatkozó véleményében csak kevés olyan javaslat van, amely a Tiszavölgyi Társulat által összehívott szakértői értekezleten fel ne merült és meg ne beszéltetett volna, és pedig nagyban és egészében sokkal részletesebben, mint azt a külföldi szakértők tették, akik nem is tartották célszerűnek a végrehajtott munkálatok részleteibe bocsátkozni." A jelentés konkrét részletkérdéseket valóban inkább csak példaképpen, általános problémák, észrevételek illusztrálásaként említ. Ez azonban nem csökkenti értékét és színvonalát: kétségtelenül alapos és széleslátókörű munka. Hangsúlyozza, hogy a Tisza-szabályozás munkája a feladat rendkívüli méretei miatt még — szükségszerűen — befejezetlen, és így eredményei is csak a jövőben mutatkozhatnak meg : ,,A hatalmas munka elismerésre készteti a bizottságot... a lakosság a még hátralevő erőfeszítések után fogja élvezhetni az általa hosszú éveken át csodálatra méltó állhatatossággal és önmegtagadással vállalt áldozatok gyümölcseit..." (103. p.) A szakértők véleménye szerint az árvízszint emelkedése részben szükségszerű és tartós (a hullámtér csökkenésének következménye) részben azonban csak átmeneti jellegű: egyrészt az átvágások végrehajtásának helytelen sorrendjére, másrészt az általuk kialakított átmeneti állapotra, a lefolyási viszonyok megzavarására vezethető vissza. Hangsúlyozzák azonban, hogy a töltések építése a terület ármentesítésének nélkülözhetetlen eszköze:
