Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása II. rész (1879-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 4. 1971)

A szegedi árvíz — fordulópont a Tisza-szabályozás történetében - A hazai és a külföldi szakértők jelentése

„,. . azon körülmények, melyekben a Tisza van, nem engedik meg, hogy habozzunk azon eszközök megválasztásában, melyek által medencéjének roppant területe értékesíthető, s a töitéssk felépülte oly szükséglet volt, mely nélkül az mindig hozzáférhetetlen és minden rendszeres földmüvelésre alkalmatlan mocsárnak maradt volna meg." (130. p.) Ugyanakkor a jelentés szoigáltat először teljes elégtételt Vásárhelyinek is (noha valószínű, hogy az eredeti terveket nem mutatták meg a szakértőknek), amikor kiemeli a Vásárhelyi által annyira hangsúlyozott árvízi mederszabályozás fontosságát: „Midőn a tiszaszabályozási munkálatok végrehajtattak, úgy látszik, csak a tulajdonképpeni meder szabályozására voltak tekintettel, s szem elő! tévesztették a töltések áltaí jobbról és balról határolt hullámtér sokkal fontosabb szabályozását." (134. p.) Ennek megfelelően nélkülözhetetlennek tartják a töltések vonalozásának javítását, anélkül azonban, hogy erre konkrét utasításokat, javaslatokat tettek volna : „Ebből kifolyólag megállapítandó a töltések általános vonala a völgy egész hosszában mindkét parton, hogy ezek elhelyezése ns legyen senki kénye-kedvére bízva, és egy társulat se tehesse azt saját külön érdekei szerint. .." (136. p.) A továbbiakban élesen bírálják a vállalatban végzett földmunka minőségét, sürgetik a töltésfenntartás rendeleti szabályozását, az árvízelőrejelzés megszervezését és megállapítják, hogy az ármentesített területeken minden más műszaki munkát alá kell rendelni az ármentesítés érdekeinek. (Kirívó és veszélyes ellenpéldaként az algyői vasútvonal és híd kitűzését említik — mely a folyammérnökök tudta és meghallgatása nélkül történt...) Végül újra és újra hangsúlyozzák a terület érdekközösségét és ennek megfelelően a munkálatokban hiányzó egység és tervszerűség érvényesítésének szükségességét, valamint a kormány ezzel kapcsolatos növekvő feladatait... (18., 146. p. stb.) A jelentés külön -— és első helyen — foglalkozik Szeged árvédelmének és újjáépítésének kérdéseivel. Hangsúlyozza, hogy az egyes területek árvízvédelmi biztonságát jelentőségüknek és gazdasági fejlettségüknek megfelelő szintre keli emelni, vagyis a városok, mint sűrűn lakott területek számára különleges védelmet kell biztosítani. Ezt a különleges védelmet Szeged esetében a tervezett második védelmi vonal, a körtöltés megépítése jelenti. Emellett a szegedi szakaszon különösen fontos a szabályos hullámtér kialakítása, valamint az árvízszint további emelkedésének megakadályozása — a lefolyási viszonyokat javító alsó átvágások gyors fejlesztésével. (Egyébként a terjedelmes jelentésnek csak az ismertetett első két része foglalkozott a Tisza-szabályozás és Szeged árvízvédelmének kérdéseivel; a másik három az egyéb időszerű hazai vízimunkálatokat tárgyalta.) Míg az ismertetett két szakértői jelentés elsősorban a szabályozás műszaki problémáival foglalkozott, és csak éppen érintette a szervezési feladatokat, a Tiszavölgyi Társulat alelnökének, Károlyi Sándornak, — a szakértői értekezlet szervezőjének és a külföldi szakértők kísérőjének — emlékirata a pénzügyi, szervezeti és jogi problémákkal, vagyis az állam és a társulatok feladataival, viszonyuk rendezésével és a törvényhozás teendőivel foglalkozik. Feltárva az állam és a társulat közti érdekellentéteket érthetővé teszi a későbbi fejleményeket is.