Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása I. rész (1846-1879) (Vízügyi Történeti Füzetek 3. Budapest, 1971)

Botár Imre—Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása - Az ármentesítési és folyószabályozási munkálatok végrehajtása - Az árvédelmi töltések - A töltések fejlesztése

lődését illetően most be kell érnünk néhány, inkább csak az egyes történeti szakaszok változásaira jellemző adattal, utalással, vagy adat-helyesbítéssel. A szakirodalomban előfordul az az állítás, hogy az 1855. évi árvíz Paleocapa rossz töltés-rendszerének a következménye volt. Valójában a töltések építése ekkor még annyira kezdetleges állapotban volt, hogy a rendkívüli árvíz nemcsak megkerülte a féligkész töltésszakaszokat, hanem a legtöbb helyen át is hágta azokat. Éppen ennek az árvíznek a hatására tértek vissza az 1850-ben elejtett, ill. csökkentett Paleocapa-féle töltésszelvényekhez.

85 Az egyedüli helyes módszerre a Vásárhelyi-féle, s a vízhozam növekedés alapján történő szelvényfejlesztésre azonban egészen 1879-ig nem is gondoltak. Az árvizet követően 185ó-ban a társulatok nagy erőfeszítéssel fogtak a munkához. Ekkor kezdett általánossá válni a vállalatba-adás gyakorlata és a határidő előtti teljesítés premizálása. Herrich jelentése szerint a tervezett 770 ezer öl (1270 km) töltésből 1856 végére kb. 250 ezer öl (474 km), vagyis 36% készültel.

86 Az ötvenes évek végének töltésépítéseit az a 15 millió frt-os kölcsön kieszközlése tette lehetővé, amelyet az 1857-í nagygyűlés által kiküldött bizottság közbenjárására állami garanciára a bécsi Nemzeti Bank 32 évre — rendkívül „olcsó" •— 7%-os kamatlábbal engedélyezett. A megígért összeget azonban teljes egészében sohasem bocsátották a társulatok rendelkezésére, hanem csak 6 milliót. Amikor az 1876. évi árvíz utáni veszélyes helyzetben a társulat a hátralévő összeg folyósítását kérte, ezt azzal tagadták meg, hogy a bank alapszabályai 1862-ben megváltoztak s ennek értelmében a korábbi szerződések érvényüket vesztették. A kapott 6 millió Frt azonban így is jelentős lendületet adott a munkának.

37 Ennek alapján némileg érthető a „felelős vezetők" optimizmusa. Pasetti 1861. évi jelentése szerint:

88 „Die Unternehmung ist bereits, was die Theiss selbst anbelangt, an den Eindämmungen nahezu zu drei Vierteilen, und an den Durchstichen circa zu drei Fünfteln vollführt . . . Was noch an dem Dämmen und Durchstichen zu thun erübriget, unterliegt keinen technischen und keinen finanziellen Schwierigkeiten . . ." (i. m. 58. p.) Vagyis, úgy vélte, hogy „mivel a töltésezés háromnegyed s az átvágások háromötöd része készen van (?!)... a hátralévő töltéseket és átvágásokat illetően se technikai, se pénzügyi nehézségek nincsenek . . ." Hiszen a még hiányzó gátak vonalának kitűzése is megtörtént, a szükséges kölcsön pedig a társulatok rendelkezésére áll(?), csak az átvágási munkálatok erőteljesebb folytatására van szükség, különösen az V. és VI. osztályban . . . Ekkor tehát nem is sejtették, hogy még évtizedek munkája szükséges ahhoz, hogy a Tisza-szabályozás olyan stádiumba jusson, amilyent már 1860-ban elérni véltek. Igaz ugyan, hogy a töltések csaknem háromnegyede megvolt, de elégtelen szelvénnyel és gondatlanul épültek (,ami pedig az átvágásokat illeti, építésük — még Pasetti szerint is — messze lemaradt a töltésezés mögött). Ezt az optimizmust már az 1860. évi árvíz megcáfolta, mely jóllehet nem volt olyan magas, mint az 1855, évi, mégis számos gátszakadást okozott. Herrich persze nem a felügyelete alatt épült gátak elégtelenségében és hibáiban kereste az okokat, hanem mindenféle más okokat hozott fel. A Bodrogközben a régi megyei gátak szakadtak át, Polgárnál a munkások tapasztalatlansága és szökése, Tisza-