Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása I. rész (1846-1879) (Vízügyi Történeti Füzetek 3. Budapest, 1971)

Botár Imre—Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása - Az ármentesítési és folyószabályozási munkálatok végrehajtása - Az árvédelmi töltések - Az 1863-as ínségakció

bőnél az illetékes tényezők közömbössége okozta a bajt. A legfőbb ok pedig az árvíz „rendkívülisége": a Tisza, Sajó, és a Körösök árhullámainak találkozása, mely a begátolatlan borsodi és csongrádi szakaszon is a korábbinál magasabbra emelte az árvíz szintjét.

89 1861-ben februártól szeptemberig ismétlődő árhullámok hátráltatták a munkát, s csak az 1863. évi aszályos időszak hozott fellendülést e téren. Az 1863-as ínségakció Az 1863. évi aszály és éhínség hatására a kormány, hogy az éhező parasztság számára munkaalkalmat biztosítson és a fenyegető elégedetlenséget lecsendesítse, jelentős ínségkölcsönt adott a társulatoknak, hogy a még hiányzó töltéseiket megépíthessék és maga is újabb átvágásokba fogott. (A társulatok nagyobb része ezt az 5%-os államkölcsönt vette igénybe az osztrák Nemzeti Bank 7%-os kölcsöne helyett, bár ezt nem 32, hanem 6 év alatt kellett visszafizetnie.)

90 Az ínségkölcsön és az ínségakciókkal kapcsolatos vállalkozói szerződések több évre szóltak, s így a munkálatok a következő években is szépen haladtak.

91 1860—1865-ig, öt év alatt a töltések építésénél összesen 1 786 459 köböl (12 millió m

3

) földmunkát végeztek, vagyis körülbelül 2

/3-át a korábbi 14 év alatti munkának. Az átvágásoknál végzett munka pedig 895 419 köböl (6 millió m

3

) volt, csaknem 50°/

0-kal több az előző 14 év teljesítményénél. Ezzel azonban — sajnos — mind a kormány, mind az érdekeltek befejezettnek tekintették feladatukat: ,, . . . Valamennyi töltésvonal a Tisza mentén az egy borsodi oldal kivételével . . . vagy végrehajtatott, vagy a végrehajtáshoz közel áll . . . Ma tehát ott állunk — mondja Herrich 1865-ben! — hogy a szabályozási vállalat bevégzése felett nyilatkozhatunk, mivel az átvágásokat illetőleg azoknak tökéletes bevégzése egynéhány százalékát kívánja annak a tőkének, amely szükséges volt a befektetéshez. (?!) A töltéseket illetőleg pedig, azoknak fenntartása és erősbítése szintén csak töredékét kívánja azon költségeknek, amely a felépítéshez eddig szükséges volt."

92 A 20 év alatt végzett munka összes költségeit 15 148 006 frt-ban állapítja meg, beleszámítva az ügyvitel költségeit is. Számítása szerint a töltésépítés földmunkája köbméterenként 2 frt 40 kr-ba, a mellékkiadásokkal együtt 3 frt-ba kerül. Az eredmény pedig 1 428 613 hold (822 ezer ha) mentesítése — holdanként 6 frt 90 kr átlagköltséggel. Az állam által végzett átvágások költségeit kereken 5 millió frt-ra becsülte, a mi 1 425 827 köböl (9,7 millió m

3

) földmunkát számítva köbölenként 3 frt 40 kr-t jelentett. Herrich Károly veszélyes tévedésének hitelét a többéves aszályos időszak is támogatta. Ha az érdekeltek a legilletékesebb helyről a szabályozás „befejezéséről" hallottak, miért fektettek volna újabb összegeket abba olyan időszakban, amikor a vízhiány, az aszály volt a gond s semmiféle árvízveszély nem ösztökélte a társulatokat a cselekvésre. Herrich ugyan később belátta e tévedését és igyekezett a még hátralevő teendőkre, hiányosságokra, hibákra felhívni a figyelmet, ez azonban már nem használt. A kiegyezéssel járó politikai változások, s a gazdasági konjunktúra által felkapott vasútépítés annyira elvonták a figyelmet a Tisza-szabályozás