Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása I. rész (1846-1879) (Vízügyi Történeti Füzetek 3. Budapest, 1971)

Botár Imre—Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása - Az ármentesítési és folyószabályozási munkálatok végrehajtása - Az árvédelmi töltések

folyamán elkövetett mulasztásokra — sőt csak súlyosbítja azokat. Mert e mulasztásokat nemcsak a külföldi szakértők vették észre 1879-ben, hanem a hazai mérnökök már évtizedekkel korábban figyelmeztettek rájuk. 78 Hauszer Károly társulati felügyelő mérnök Sárospatakon 1861. október 27-én kelt jelentésében például már ekkor részletesen foglalkozott a kivite­lezés hibáival, s azok okát a munkábaadás helytelen feltételeiben látta. A töltéseket ugyanis nem a beépített földmennyiség alapján fizették, hanem a kész töltés köbmétere szerint. A vállalkozók számára tehát előnyösebb volt a tömörítetlen, laza és gyorsabban előállítható töltéstest átadása (amire a premizált határidő-előtti átadás még fokozottabban csábított!), mint a gon­dosan tömörített töltés építése. 79 E veszélyes gyakorlat megszüntetése érdekében Hauszer a beépített földtömeg (az anyaggödrök köbtartalma) szerinti elszámolást javasolta, hang­súlyozva a tömörített és tömörítetlen földtömeg súlyarányának (8:5) nagy eltérését és a tömörítetlen töltések veszélyességét. Az árvizek és a hullám­verés, szerinte, helyenként a töltéstest egyharmadát-felét elmossák . . . Az elkészült töltések műszaki átvétele és a társulatok gondozásába való átadása a Tiszaszabályozási Központi Felügyelőség (korábban Központi Biz­tosság) feladata volt. 80 Elképzelhető, hogy ez a hivatal milyen színvonalon látta el munkakörét, ha vezetője Herrich Károly, miközben hivatali tekinté­lyével gúnyos hangon fojtott el minden bírálatot, azt a kijelentést tehette, hogy nincs szükség az eddigi gyakorlat megváltoztatására, hiszen ha a vál­lalkozó csalni akar, akkor úgyis csal: megteheti azt is, hogy a kitermelt föl­det nem viteti el a töltésig és nem építi be . . . 81 (Nyilván közvetlen tapaszta­latból beszélt: apósa, Deák ignác is ilyen vállalkozó volt, akit visszaélései miatt 1863-ban hatóságilag tiltottak el a tiszai munkálatoktól, de akit Her­rich később — már a kiegyezés után — ,,strohman" segítségével visszacsem­pészett . . .) 82 83 Herrich a vállalkozókkai való kapcsolatai miatt úgy látszik egyre kevésbé kívánt érvényt szerezni ellenőrzési jogainak, bár hogy magát jóelőre tisz­tázza — ismételten panaszkodott a társulatokra, hogy nem tesznek eleget adatszolgáltatási kötelezettségeiknek, s mulasztásaik miatt nincs áttekintése a munkálatok állásáról. 84 A Bach-korszak alatti állapotokon azonban nem csodálkozhatunk: az országra rákényszerített, idegen érdekeket szolgáló apparátus túlburjánzó, öncélúvá váló bürokráciája, az ezzel szembenálló, érdekeiket gyakran a ha­zafiasság frázisaiba burkoló társulatok ,,ellenállása", a kettő között pedig — az ellentéteket kihasználó, zavarosban halászó vállalkozók; mindez éppen elegendő volt ahhoz, hogy a sok bába érdekeinek zűrzavarát — Széchenyi aggódó szavait idézve —• a születendő gyermek: a Tisza-szabályozás ügye szenvedje meg . . . Meglepő azonban, hogy ezek az állapotok „az alkotmány visszaállítása" után sem változtak: a helyi hivatalok leépítésével és a törvényhatóságok jogkörének helyreállításával — az ellenőrzés lazasága csak fokozódott, a társulatok autonómiájának erősítése és a vállalkozó kedvnek a kiegyezést követő feipezsdülése csak növelte az anarchiát és a mulasztások halmozó­dását.

Next

/
Thumbnails
Contents