Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása I. rész (1846-1879) (Vízügyi Történeti Füzetek 3. Budapest, 1971)
Dr. Laszlóffy Woldemár: A Tisza-völgy vízrajzi képe a szabályozási munkák küszöbén - Az árvizek lefolyása
Bár a vízmércék O-pontjának magassága az idők folyamán többször változott és így nem biztos, hogy az említett múlt századbeli kisvízállások a maiakkal pontosan azonos szintre vonatkoznak, az adatok összhangjából mégis arra következtethetünk, hogy a Közép-Tiszán a kisvízszint a szabályozás előtt a mainál 2—2,5 m-rel magasabb volt. Az elmondottak szerint tehát a vízjáték a Közép-Tiszán a szabályozások előtt 4—6 m-rel kisebb volt, mint napjainkban. A vízhozamok tekintetében biztos, hogy a csúcsértékek lényegesen a maiak alatt maradtak. A szabályozás előtt ugyanis az árvizek szélesen szétterültek és nagy területeket öntöttek el, míg most töltések közé szorítva vonulnak le. Mérési adataink a régmúltból sajnos nincsenek. A kor mérnökeinek számítási eredményeit pedig fenntartással kell fogadnunk a hidraulika módszereinek kezdetlegessége miatt és mert a vízállásmegfigyelések csak néhány évre terjedtek, amelyeken belül éppen nem fordult elő rendkívüli árvíz. Ennek tudatában közölt Vásárhelyi is erősen lekerekített, tehát közelítőnek tartott értékeket. 5 Szerinte „Tiszaújlaknál a legmagasabb vízállásra a vízfolyás egy másodpercben 28 000 köbláb (= 884 m 3 /s), Vásárosnaménynál 40 000 köbláb (= 1260 m 3 /s) . . . Szegednél 85 000 köbláb (= 2680 m 3 /s)", míg ma a 20 évenként egyszer előforduló — vagy meghaladott — árvízhozam a fenti szelvényekben rendre 2570, 3360, 3650 m 3 /s. 19 Ezek szerint legfeljebb a szegedi 2680 m 3 /s közelítette meg az akkori valóságot. A hóolvadás ideje és az esőzés évi járása aligha változott a szabályozás óta. A típusos árvizek tehát ugyanúgy tavasszal és késő ősszel, ill. a téi elején vonultak le, mint napjainkban, s a nyári áradások sem jelentkezhettek sűrűbben, mint manapság. A tetőzések átlagos időpontja azonban — a kereken kétszer hosszabb pálya és az ártéri tárolódás miatt — feltétlenül egy-két héttel későbbre esett a mainál, és a kiöntés tartama a szétterült vizek lassú visszahúzódása miatt legalább két-háromszorosa volt a mainak. Ez az időbeli eltolódás természetesen kihatott a kisvizekre is későbbi jelentkezésük és hozamuk tekintetében egyaránt. Valószínű, hogy a Tisza vízhozama ritkán csökkent le a jelenlegi kisvízhozam mértékéig, és ha egyáltalán lecsökkent, rövidebb ideig tartott. Állításainkat nem tudjuk számszerűen igazolni, hiszen még az 1830. évi árvíznek is csupán az idézett magassági adatait ismerjük. Még a tetőzések időpontjára vonatkozóan sincsenek feljegyzések. Az árvizek lefolyása A szabályozás előtti nagy tiszai árvizek leírására, adatok hiányában — legalábbis egyelőre — még csak nem is gondolhatunk, Fáradságos levéltári kutatással össze lehetne talán gyűjteni egy sor helyi vonatkozású feljegyzést, az okozati összefüggések megvilágítását azonban valószínűleg hiába várnánk tőlük. 19. Karkus P.: Néhány vízfolyásunk különböző valószínűségű árvízi hozamai. = Vízügyi Közi. 1953. 1. sz. 158—164. p.
