Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása I. rész (1846-1879) (Vízügyi Történeti Füzetek 3. Budapest, 1971)
Dr. Laszlóffy Woldemár: A Tisza-völgy vízrajzi képe a szabályozási munkák küszöbén - Az árvizek lefolyása
A legrégibb árvíz, amelyről nagyobb területet felölelő leírás maradt ránk, az 1816. évi. A Körösök vízrendszerére vonatkozóan korabeli források — Huszár Mátyás jelentései — alapján a következőket írja Gallacz: 20 ,,A Fehér- és Fekete-Körös áremelkedése 8 napig, az árvíz legmagasabb állása 4 napig és lefolyása 28 napig tartott, mely alkalommal (Gyula)Vári, Gyula, Kétegyháza és (Békés; Csaba községek hatórai . . . teljesen elárasztottak . . . Vári község belsőségének nagy részébe a Fekete-Körösből a Keszi-fok útján . . . tört be az áradat, Gyula és Csaba . . . belsőségei pedig nagy mérvben a Fehér-Körösből öntettek el, továbbá Dobo*z községnek egész határa és belsőségének fele része az ár martalékául esett s végre Kétegyháza községnek határa . . . Elek felőli folyással szintén elárasztatott . . . Számos épület bedőlt, különösen Gyulán és Csabán . . . Ugyanakkor a Maros kiöntése egyesült a Fehér-Körös árvizével." „Az egyesült Fehér- és Fekete-Körösön, Békés, Körös-Tarcsa és Mezőberény községeknél . . . nem csak egész községek határa, — néhány holdnyi szigetként az árvízből kiemelkedő, magasabb fekvésű szántóföldek kivételével, — hanem a belsőségek 3/4 része is elöntetett, számos épületnek rombadőlését okozván ..." „A Sebes-Körösnél az árvíz 28 napig tartott, lefolyása pedig 35 napot vett igénybe, mely alkalommal nemcsak az 50 000 kat. holdnyi mocsár, hanem különösen Vésztő község teljes határa és belsőségének egy része is el volt árasztva, hová az ár a Fekete-Körös felől is hatolt és számos épületet tett semmivé. Egyúttal Szeghalom és Körcsladány teljes határait is elöntve ... a Kettős-Körös áradatával a Büngösd-ér közvetítésével egyesült." „A Berettyó árvize 60 napi tartam és 40 napi lefolyás mellett... elárasztotta nemcsak ezen folyó nagykiterjedésű mocsarát és az azon alóli vidéket a Nagy-Körösig, hanem a Sárréten fekvő összes községek, ú. m. Füzes-Gyarmat, Dévaványa, Nagy-Rábé, Bajom, Szerep, Udvari, Karcag, Kisújszállás, Túrkeve, Mezőtúr stb. belsőségeibe is behatolt." „A Nagy-Körösön az árvíz emelkedése 21 napig tartott, míg legmagasabb állásának 3 hónapig való szakadatlan megtartásával, ugyanannyi idő alatt került lefolyásra. Ez alkalommal elöntettek Gyoma, Endrőd, Szarvas, (Békés)Szentandrás, Öcsöd, Kunszetmárton és Szentes stb. községek teljes határai, mely nagy kiterjedésű kiöntésekhez a Tisza folyó árvize is tetemesen hozzájárult." Az 1816. évi árvízről, Szegeddel kapcsolatban, Vedres István is megemlékezik. 21 „...az árvíz... az 1772.-it 4 hüvelyknyi magasággal (~10cm) felülhaladta, pedig a Maros vizének árja, kiszaggatván töltéseit, Torontál vármegyében már akkor szétterjedt és ide nem jött. A vár kapuján és a kerekbástya ablakán kevés híjjá volt, hogy be nem futott a víz... Magában a városban minden laposabb helyen fölfakadt, sőt a körüllévő magasabb helyeken fekvő szőlők árkaiból is befutott a városba. Sok kútból kiömlött a víz és több utcák elöntettek egészben. A kertek úsztak. Gyalog járni hidak és pallók nélkül nem lehetett. Ezer háznál több összedőlt. Tölteni való földet, mivel ahhoz férni nem lehetett és messze is volt a váróstul, a vár sáncából hordták az emberek hajókon, hogy az udvaraikon keresztül futni törekedő árvizeknek gátakat vethessenek és több efféle, pedig akkor... Szatmár, Szabolcs, Bihar, Arad, Békés stb. vármegyék térföldjein közel 50—60 négyzetmérföldeken (~300—350 ezer ha) hevert még a szétöntött víz februáriustól fogva júliusig ..." „Csongrád vármegyében . . . szintúgy az országutak víz alatt voltak, sok puszták, nevezetesen a derekegyházinak is nagy része úszott, némely helységek vízben állottak, a szőlők, szántóföldek, kaszálók nagy részint elöntötték stb. Torontál vármegyének nagyobb része is víz alatt hevert akkor. Szegedről a kikindai vásárra hajóken mentek a kereskedők és mesteremberek és onnét a Béga-csatornáig szabadon lehetett mindenfelé csónakázni." 20. Galla», i. m. 1. köt. 228—229. p. 21. Vedres I.: A túl a tiszai nagyobb árvizek eltéríthetéséről egy-két szó. Pest, Trattner—Károlyi, 1830. 16. p.
