Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása I. rész (1846-1879) (Vízügyi Történeti Füzetek 3. Budapest, 1971)
Dr. Laszlóffy Woldemár: A Tisza-völgy vízrajzi képe a szabályozási munkák küszöbén - A Tisza-völgy vízállapota
A kitört vizeket elvezető erek és vízfolyások azonban nem voltak állandóak. A kiszélesedő sekély helyeken elburjánzó sás és káka duzzasztó hatása elegendő volt ahhoz, hogy a legközelebbi árvíz alkalmával módosuljon a pályájuk. Az időnként felduzzadt mocsarak vizét levezető erek nagy része pedig vakon végződött, hiszen ezekben is csak időnként volt áramlás és a víz a lassú, szinte szivárgó mozgás közben elpárolgott belőlük. Az Alföld természettől mostoha állapotát a folyókat elrekesztő számtalan malomgát súlyosbította. Mozgó gátszerkezeteket, amelyek árvíz idejére szabad utat adnak a víznek, századunkat megelőzően nem tudtak építeni. A régi gátak szilárd küszöböt alkottak, tartósan megemelték a víz szintjét, és a meder feliszapolódásához vezettek. A folyók csekély esése miatt hosszú szakaszokon valósággal állandósították az árvízi állapotot, és gyakoribbá tették a kiöntéseket. Huszár Mátyás 1823-ban készült leírásában 3 a Sárrét hatalmas kiterjedését a malomgátak rovására írja, s utal arra, hogy a mocsarak helyén egykor települések voltak. A 18. században a hatóságok már sok, nyilvánvalóan káros malomgátat széthányattak, de még a múlt század második felében is volt belőlük néhány. A 18. században egyes megyék és birtokosok már számos helyen végeztek szerte az országban vízszabályozásokat. Egyes fokokat elrekesztettek, — mint 1775-ben Abádszalók közelében a hírhedt Mirhó-fokot, — másutt töltéseket emeltek és a kiöntések levezetésére árkokat húzattak. A kellő tapasztalat híján elégtelen méretekkel készült és nem gondozott művek azonban többnyire hatástalanok maradtak. És ez volt a jobbik eset. Mert ahol egy-egy töltés felduzzasztottá a vizet, de végűi is átszakadt, nagyobb volt az elöntés, mint eredetileg lett volna. A csekély szelvénnyel kiásott csatornák pedig súlyosbították ugyan az alsó területek helyzetét, de a lecsapolni kívánt mocsár kiszárításához kevésnek bizonyultak. Végeredményben az egész Alföld igazi vadvíz-ország volt. Felszínét végtelen mocsarak, posványok, lápok, sárrétek, laposok, nádasok és tavak sora borította és erek, vízfolyások sokasága hálózta be. A Tisza-völgy vízállapota A 18. sz. második felétől mind jobban erősödött az elvadult állapotok megjavításának igénye. De több mint fél századba telt, amíg a helyi beavatkozások hiábavalósága átment a köztudatba, s a kormányzat — az átfogó intézkedések megalapozása céljábói — a folyóvölgyek vízrajzi felvételét elrendelte. Részletes térképekből ismerjük a Tisza-völgyén a 19. sz. első negyedében uralkodó vízállapotokat, 4 és a róluk leolvasható adatokat a kor mérnökeinek 3. Huszár M.: Dissertatio hydrographica regionis fluviatilis quatuor Crisiorum et Berettyó. Pest, 1823. — Idézi: Gallacz J. Monográfia a Körös—Berettyó-völgy ármentesítéséről. Nagyvárad, 1896. 1. köt. 220. p. 4. Károlyi Z.—Károlyi Zs.—Vázsonyi A.: Vizeink szabályozása c. sajtó alatt levő műve térképmellékleteinek kézirati lapjai (1:200 000). 5. A Tisza folyó szabályozásának a kir. Építési Főigazgatóság által kidolgozott terve. (Vásárhelyi Pál felterjesztése a Helytartótanácshoz. 1791/1845. sz.)
