Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása I. rész (1846-1879) (Vízügyi Történeti Füzetek 3. Budapest, 1971)

Dr. Laszlóffy Woldemár: A Tisza-völgy vízrajzi képe a szabályozási munkák küszöbén - A Tisza-völgy vízállapota

tanulmányai egészítik ki. Közéjük tartozik Vásárhelyi Pálnak a tiszaszabályozási terv bevezetésében adott leírása is.

5 Rövid hegyvidéki szakasza után a síkságra Királyházánál kilépő Tisza a magahordta kavicstörmelékben még jelentékeny — 1%o-en felüli — eséssel folytatja útját. A laza talaj könnyen enged a víz erejének, ezért a folyó „minden víz változásával újonnan ásott medrét szünet nélkül változtatja, — írja Vásárhelyi, — a régit elhagyva s több ágakba elszórva új meg új szigeteket formál, melyeket szüntelenül változtat, vagy egészen elsodor." Tiszaújlaknál — (a mai országhatáron) — az esés hirtelen megtörik. A folyó vízjátéka (a legnagyobb és a legkisebb vízállás közti különbség), amely Máramarosszigetnél még csak 3 m, 6 m-re ugrik fel, ami — ettől a ponttól lefelé — a kiöntések gyakoribbá válását és tartamuk megnövekedését is jelenti. A partok feliszapolódása miatt a bal oldali Túr folyócska főága hosszú szakaszon párhuzamosan futott a Tiszával és végül is a Szamosba kényszerült. (A szabályozás során régebbi, természetes árapasztóját követve közvetlenül a Tiszába vezették.) A két vízfolyás közös ártere természetesen a vizek martaléka volt. A jobb part felőli síkságon a Borzsa kiáradó vizei uralkodtak, amelyek a Vérke éren át táplálták a 16 500 ha-ra terjedő Szernye mocsarat. A Tisza első jelentékeny bal parti mellékfolyója a Szamos. A ma közvetlenül a Tiszába ömlő Kraszna a szabályozás előtt a Szamos mellékvize volt és kettőjük között terpeszkedett 40 000 ha-on az Ecsedi láp. A Szamos torok alatt a Tiszából a jobb parton kilépő árvizek a Csaronda, a Szipa és más fattyú-ereken át részben a Szernye, részben a Latorca felé kerestek utat. A Latorca Csapnál 2 km-nyire közelíti meg a Tiszái. Mivel medre mélyebben fekszik a Tiszáénál, az utóbbi árvizei rendszeresen átcsaptak a Latorca felé (ebből származtatják a község nevét), és elárasztották a Bodrogközt, amelyet számtalan ér (Tice, Karcsa, Török-ér, Füzes-ér stb.) hálózott be. A Bodrogközzel átellenben a Nyírségből lehúzódó ,,foIyások"-kal táplált Rétközön vagy Nagy Réten „mintegy 30 helység határait minden nagyobb árvíz merőben elönti" — írja Vásárhelyi.

5 A Bodrogtorkolat alatt jobbról következő mellékfolyó, a Sajó rengeteg durva hordalékot szállít befogadójába és ott valóságos küszöböt épített. Ezzel magyarázható, hogy Kesznyéten felett kilométerenként alig 1 cm, alatta pedig 3,5 cm volt a Tisza vízszint-esése „miből természetesen következik, hogy a Bodrog és a Sajó közt a Tisza alacsonyabb partjai számos kitörésein a vízár jobbról a Takta-közét, balról pedig, Szabolcsban, Tiszadob, Büd, Szt.Mihály (ma Tiszavasvári), Polgár helységek és (Hajdú)Nánás, (Hajdú)Böszörmény, (Balmaz)Újváros, Debrecen városok, és a Kunság termékeny határainak nagyobb részét vagy állandóul vagy az évnek éppen tenyésző szakában vízzel borítja."

5 Az egykori térkép ezen a tájon, Polgár és Hajdúnánás (23 km), Tiszacsege és Hajdúböszörmény (38 km), valamint Büdszentmihály és Balmazújváros között (39 km) semmiféle lakott helyet nem tüntet fel ! A Tiszadob és Tiszafüred között a bal parton kilépő víztömegek a Veresnád-mocsáron és a Kadarcs éren, Ül. az Árkus éren és a Berecz-fenéken át a Hortobágy közvetítésével a Berettyó Sárrétjébe jutottak. A 30 km hosszú, 15, sőt helyenként 20—30 km széles, 45 000 ha-ra rúgó mocsár csak egy része volt a Tisza, és főként a Körös-rendszer árvizei által táplált végtelen mocsárvilágnak, amely Szeghalomtól keletre a Sebes-Körös 29000 ha-nyi Sárrétjében