Bognár Győző: Folyószabályozási művek építése Magyarországon (Vízépítőipari Tröszt, Budapest, 1977)
1. A folyószabályozás célja és módjai
legét kellett először áttekinteni és az egyes szakaszokat kijelölni. A folyó felső, középső és alsó. szakaszát különböztetjük meg, annak jellegétől függően. A jellegét a ezakasz esése, hordaléka, mozgása, vizsebessége és vonalvezetése adja meg. A folyó felső szakaszán az esés és vizeebesség nagy» ezen a szakaszon termeli a hordalékának nagy részét. A hordalék többségében görgetett, durva szemű. Ezen a szakaszon a folyó nem épit, a meder mélyítése a jellemző. Vonalvezetését elsősorban a helyi akadályok és a szilárdabb mederanyag alakitja. A nagyesésü hegyvidéki szakaszról a középső szakaszra érve a folyó a hordalékának nagyrészét lerakja és hordalékkúpot képez, melyen az egységes meder több ágra szakad és ez szerteágazó jelleget ad ennek a szakasznak . A hordalékkúpot elhagyva a közepes esések mellett a folyó kanyargós lesz, meanderezni kezd. A hordalék finomabb szemű és már a lebegtetett rész kerül túlsúlyba. A folyó részben vájja a medrét, részben épiti azt. A terület, amelyen végighalad rendszerint alluviális, tehát a viz elragadó erejének nem tud ellenállni. Ezért itt már megjelennek az átszakadó meanderek. A folyók alsó szakaszán az esés leceökken, vele a sebesség is. A kis esés miatt az egyre finomodó hordalékot is le kell raknia. Zátonyokat épit, szigetek keletkeznek és mellékágak alakulnak ki. A meder anyaga egyre finomabb, az oldaleróziónak kevésbé ellenálló, ezért sok a túlfejlett kanyar, az átszakadó meanderek. Egy folyó teljes hosszán a különböző szakaszjellegek változnak és a jellemzők változásának megfelelően ugyanaz a szakaez a forrástól a torkolatig többször is- 20 -
