Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Harmadik rész. 3. Magyarországi hordalékvizsgálatok - 3.1 A magyar hordalékmérések és kutatások - 3.1.2 A magyar hordalékkutatások fejlődése
alapján igen nagy bizonytalansággal lehet csak a görgetett hordalékhozamot meghatározni. Vizsgálták, hogy hány mérés szükséges ahhoz, hogy a szelvényre számolt várható érték meghatározott kockázati tartományon belül maradjon. 5% kockázat esetén a szükséges mérések száma 10 — 20 között változott. Hasonlóan vizsgálták a mederanyagminták megbízhatóságát. A sorozatmérések statisztikai feldolgozása azt bizonyította, hogy a meder anyagát jellemző átlagos szemátmérőt legkedvezőbb esetben is csupán 10% körüli, a jelenleg alkalmazott mintavételi mód mellett pedig 20—50%-os középhibával lehet meghatározni. A hordalékvizsgálatok eredménye alapján megindultak a morfológiai kutatások is. A teljes és részleges hordalékmozgás, a zátonyvándorlások és gázlóalakulások adataiból következtetni lehetett a Felső-Dunán lerakódó kavics mennyiségére és a lerakódás helyére. A vízjárás mederalakulásra gyakorolt hatását vizsgálták a Tiszán. Számították a Tisza szabályozása óta bekövetkezett mederváltozásokat, a változásban résztvevő anyag mennyiségét. Az 1965-ben levonult Nagy Dunai Árvíz után megállapították, hogy a laza hordaléklerakódások okozta mederváltozás az árvízi időszakban valószínűleg jóval nagyobbak, mint ahogy erre az utólagos megfigyelések alapján következtetni lehet. Az árvizet követő közép- és kisvizek igen gyorsan és hatékonyan képesek a megzavart levonulási viszonyokat helyreállítani. Mint új kutatási irányzat vetődött fel 1961-ben Magyarországon a nyomjelzők alkalmazásának lehetősége. A VITUKI hidraulikai laboratóriumában még abban az évben megindultak és több éven át folytak a hordalékmozgás megindulásának körülményeire vonatkozó vizsgálatok lumineszcens jelzőanyagok segítségével. A kísérletek első része vegyes szemösszetételű homok és homokos kavics anyagokra vonatkozott. Az egyes kiválasztott és különböző lumineszcens színnel jelölt szemcsefrakciók mozgásának megindulását ezzel az eljárással, a hagyományos módszernél könnyebben sikerült megfigyelni, ezen kívül ki lehetett mutatni a szemösszetétel hatását a közepesnél finomabb és durvább szemcsefrakciók mozgáskezdetére. A lumineszcens jelzőanyagos laboratóriumi vizsgálatok második csoportja a folyamatos jelzőanyag beadagolással történő hordalékhozam-mérés feltételeinek tisztázására vonatkozott. Laboratóriumi viszonyok között 10—15 p/s hordalékhozamot 14% eltéréssel sikerült mérni. 1962- ben laboratóriumi előkísérletek alapján megkezdték a természetbeni jelzőanyagos hordalékmozgás vizsgálatokat a Felső-Dunán, Dunaremete körzetében. Ezek az első kísérletek a hordalék mozgás irányának és sebességének közelítő mérésére szolgáltak különböző vízállások és közel permanens vízhozamok esetén. Bebizonyosodott, hogy az eljárás olcsó és több héten át lehetővé teszi a lehelyezett több száz kp lumineszcens bevonattal ellátott természetes kavics nyomon követését. Hátránya a munkaigényesség, mivel a jelzett hordalékanyag követése sorozatos mederanyag-mintavételt tesz szükségessé. 1963- ban radioaktív izotóppal jelölt kavicsok segítségével indult vizsgálatsorozat 703
