Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Második rész. 2. A hordalék és a vízfolyások - 2.4 Hordalékmozgás és folyószabályozás - 2.4.1 A korszerű folyószabályozás alapelvei és módszerei
hozam és a meder formatényezői között nagyon bonyolult összefüggések állnak fenn, amelyeknek következtében a változások mindig valamilyen egyensúlyi állapot elérése irányában történnek. Azonban az egyensúly a természetes vízfolyásoknál ritkán és akkor is aránylag rövid idó're következik be. Hiszen még emberi beavatkozások nélkül is — a természeti hatások következtében — számottevő változások állhatnak elő, pl. a vízfolyásokat jellemző hidrológiai tényezőkben. A folyószabályozással éppen ott és akkor kell beavatkozni a folyók életébe, ahol és amikor az egyensúly nincs meg. Napjainkban a vízhasznosításokkal az emberi beavatkozások ugrásszerűen megnövekedtek és ezek hatására a folyómeder dinamikai állékonyságát meghatározó jellemzők közül egyik-másik — kisebb-nagyobb mértékben — mindig megváltozik. A mesterséges beavatkozások hatására a dinamikai állékonyságot befolyásoló tényezők változása sokkal gyorsabb, mint a természetbeni változás és ennek megfelelően a szabályozást is sokkal gyorsabban és az eddiginél nagyobb biztonsággal kell végrehajtani. A folyószabályozás tényleges feladatainak megoldása során ma már nagyobb mértékben kell az elméleti alapokra támaszkodni. Igaz ugyan, hogy a folyószabályozás módszerei és a hordalékmozgás jelensége között kétségtelenül fennálló szoros kapcsolat elméleti figyelembevétele, méginkább ennek gyakorlati hasznosítása még mindig hiányzik. Mind a folyószabályozás módszereinél, mind pedig a hordalékmozgás elméleténél számos fizikailag is megalapozott törvényszerűséget sikerült már meghatározni. Ezek a törvényszerűségek azonban külön-külön nem alkalmazhatók, hiszen a folyószabályozás a vízfolyás összes hidrológiai, hidraulikai földrajzi és geológiai sajátságait figyelembe véve minden folyónál komplex egyedi feladatot jelent. Nyilvánvaló tehát, hogy a tudomány mai eredményei alapján az érintett kérdéseket még nem tekinthetjük megoldottaknak. Az is kétségtelen azonban, hogy különösen az elmúlt két-három évtizedben óriási fejlődést tapasztalhatunk, amelynek során a teljesen empirikus, vagy a teljesen elméleti alapokon nyugvó és kísérletileg nem ellenőrzött tételeket felülvizsgálták, egyeztették, javították és összekapcsolták oly módon, hogy lényegesen megbízhatóbb számításokkal kísérelhetjük meg a folyószabályozás és a hozzá kapcsolódó hordalékmozgási kérdések megoldását. A folyószabályozás részleteire nem térhetünk ki, de néhány elvi kérdést célszerű tisztázni. Az általános irányelvek közé sorolhatjuk a folyómedrek állékonyságát jellemző paraméterek alkalmazását is. LoHTiNtól kezdve több ilyen, a meder állékonyságát, állandóságát jellemző mutatószámot ismerünk, amelyeket mind az egyensúlyi meder kialakulásának tervezésénél szokás hasznosítani. A mederállandósági tényezőkkel a 2.4.2 fejezetben részletesebben is foglalkozunk. A folyószabályozásnál rendkívül fontos a folyók vonalozása. A folyók vonal- vezetésére vonatkozóan számos elmélet ismeretes. Egy logikusnak látszó elgondolás szerint a folyók vonalozását olyan jellemzők alapján kell megállapítani, amely jellemzők két alapvető közeg, a talaj és a víz kölcsönhatása folytán keletkeznek. 632
