Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Második rész. 2. A hordalék és a vízfolyások - 2.3 A „regime elmélet” - 2.3.3 Új irányzatok a megállapodott meder vizsgálatában
A megállapodott meder összefüggéseinek vizsgálatánál a kutatók ma már csaknem kivétel nélkül fizikai meggondolásokból indulnak ki. Mint azt a 2.3.1.1. fejezetben már megállapítottuk, a megállapodott meder elméletét a hordalék mozgástól elkülönítve nem lehet tárgyalni. A kutatásoknak ez az újabb irányzata, amely a megállapodott meder tervezéséhez szükséges összefüggéseket a hordalékmozgás elméletével összhangban kívánja meghatározni, most van kialakulóban. Ma még átfogó és gyakorlatilag hasznosítható elgondolásokkal nem rendelkezünk. Éppen ezért a következó'kben a megállapodott meder elméleténél bevezetett új kutatásokat csak röviden foglaljuk össze. Barr és Herbertson az általuk levezetett és a 2.5.4. fejezetben ismertetésre kerülő „egyeztető eljárással” a megállapodott meder összefüggéseire elvi kapcsolatokat vezettek be és az ezek alapján megállapítható összefüggések alkalmazását javasolják. Ok is megállapítják, hogy a természetben végzett megfigyelések, a laboratóriumi kísérletek, valamint a megállapodott medrű alluviális vízfolyásokon végzett észlelések eredményei összetartoznak és nem választhatók szét. Szerintük a megállapodott meder elmélete mindazokra a természetes vízfolyásokra és csatornákra alkalmazható, amelyeknél a hordalékszállítás permanens és a kohéziómentes anyaggal burkolt meder alakja tetszőleges. Barr és Herbertson az előzőekben ismertetett három alapegyenletet vizsgálva, azok elméleti igazolását nem tartja kielégítőnek. A megállapodott meder elméletére vonatkozó tanulmányok közül, külön megemlítjük Zeller, J. dolgozatát, amely a kezdeti fejlődéstől kezdve 1965-ig igen átfogóan tárgyalja a megállapodott meder elméletére vonatkozó kapcsolatokat. Itt említjük meg Ackers, P. háromdimenziós laboratóriumi vizsgálatait, amelyek azonos modellhordalék esetén megegyeztek Simons és Albertson eredményeivel. Langbein, W. B. feltételezve, hogy a vízfolyás munkavégzése minimális kell hogy legyen, valószínűségelméleti meggondolásokkal állapította meg a megállapodott meder legfontosabb összefüggéseit. Az ezekre a kutatásokra vonatkozó részletek ismertetése célkitűzésünket meghaladja, ezért az irodalomban felsorolt tanulmányokra utalunk. Bár könyvünk kéziratának lezárása után vált ismertté Blench, T. legújabb tanulmánya, a részleteket mellőzve ugyan, mégis megemlékezünk róla. Blench ebben a tanulmányában szintén a jelenséget meghatározó fizikai változók elvi kapcsolatát veszi alapul. Külön figyelmet érdemelnek BLENCHnek a jövőben végzendő kutatásokra vonatkozó javaslatai. Javaslatait tizenkét pontban foglalta össze, amelyek közül a szerző véleménye szerint a legfontosabb, hogy a) a természetben méréseket végző, a laboratóriumban kísérleteket irányító és az elméleti vizsgálatokat bevezető kutatók munkája egyformán fontos; egymás tanulmányait és tapasztalatait tanulmányozva munkájukat összhangban kell hogy végezzék, 2.3.3. ŰJ IRÁNYZATOK A MEGÁLLAPODOTT MEDER VIZSGÁLATÁBAN 630
