Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Második rész. 2. A hordalék és a vízfolyások - 2.3 A „regime elmélet” - 2.3.2 összefüggések a feltöltődés- és kimélyülésmentes csatornáknál
a) Válasszuk ki valamelyik folyó bizonyos vízhozamát, például a Dunán 1500 m3/s vízhozamot alapként, és írjuk ki egy 20 éves periódusból azokat a vízállásokat, amelyeknél éppen 1500 m3/s volt a vízhozam. Ha a kiírt vízállások idősorát felrakjuk, legtöbb esetben nyugtalanul változó görbét kapunk, amely tehát időnként változásokat tüntet fel. Ha a változásoknak határozott irányzata nincsen, akkor a kérdéses Duna-szakaszt megállapodottnak tekinthetjük. Ezzel szemben, ha a vízállásváltozások bizonyos irányzatot (trendet) mutatnak, a vizsgált szakasz nem tekinthető megállapodottnak. A megállapodott medernek időléptéke is kell hogy legyen. A fenti példa bizonyítja ezt, mert néhány hét adata, például a Duna vízhozam —vízállás kapcsolatának változását tekintve, nyilván használhatatlan lenne. Viszont túl hosszú idő, például több évszázad figyelembevétele valószínűleg minden folyószakaszt vagy csatornát kizárna a megállapodott meder állapotából. A vízfolyásoknál az időlépték az a műszakilag méltányos időtartam, amely alatt víziműveink hatását érvényben óhajtjuk tartani. b) Ha egy megállapodottnak feltételezett vízfolyás hossz-szelvényében több éven keresztül minden hónapban méréseket végzünk és azok eredménye gyakorlatilag mindig ugyanaz, feltevésünk helytelen, mert a vizsgált vízfolyás medre nem tekinthető megállapodottnak. Valószínű, hogy az ilyen medret megkövesedett agyag vagy homok borítja. A megállapodott vízfolyások medre rendszerint időszakosan változik az egyensúlyi állapothoz viszonyítva. Szilárd kohéziós anyagokba ásott medrek — amelyeknél sem kimélyülés, sem feltöltődés nem lehetséges — nem tekinthetők megállapodottnak. A sziklamedrek — ha bennük feliszapolódás nem fordul elő — sohasem tekinthetők megállapodottnak. Megállapodott meder azonban kohéziós anyagban is elképzelhető, ha megfelelő hordalékanyag lebegtetve mozog, de képes lenne bizonyos körülmények mellett feltöltődéseket előidézni. c) Tételezzük fel, hogy a folyó bizonyos hosszabb szakaszát 30 éven keresztül évenként felmérik és a meanderek hosszának átlagát évről évre meghatározzák. Ha az első 15 év átlagaként az átlagos meanderhossz l km, a középnégyzeteltérés pedig +20%, és ha a második 15 év alatt az átlag 1,2 km ±15%, akkor a meander- hosszt tekintve következetesek a változások, és így a kanyarulatképződés szempontjából a folyó medre megállapodottnak tekinthető. Blench megjegyzi, hogy az ilyenféle számítás ugyan nem szabatos alkalmazása a matematikai statisztikának, de a kérdést mindenesetre jól megvilágítja. d) Tegyük fel, hogy valamely torrens folyónál a meder durva kavicsanyaga csak árvizek idején jön mozgásba. Alacsony vízállásoknál a durva kavicsot finom homokréteg borítja. Az ilyen folyó — Blench szerint — megállapodott medrű. A természetes vízfolyások kialakulásánál — a megállapodott mederre vonatkozó elmélet nélkül is — bizonyos egyszerű törvényszerűségeket lehet megállapítani. Blench szerint öt ilyen törvény minden különösebb bizonyítás nélkül elfogadható. 619
