Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Második rész. 2. A hordalék és a vízfolyások - 2.1 Tapasztalati összefüggések - 2.1.3 A görgetett hordalékszállítás empirikus kapcsolatai
— Taylor szerint — 0 és 1 között változik. Orth eljárásával is természetesen csak a megbízható becslése vagy kiszámítása után kaphatjuk meg a víztározók feliszapolódásának tartósságát. Orth, illetőleg Samov szerint a értéke leggyakrabban 0,75 és 1,0 között változik. Samov az előző eljárást továbbfejlesztette és a tetszés szerinti százalékos fel- töltődés idejének meghatározására görbesereget szerkesztett. Módszerével igen könnyen megkaphatjuk, hogy milyen időtartamokhoz milyen feltöltődések tartoznak. Ehhez az eljáráshoz is szükséges azonban a tározó feltöltődésére jellemző a érték, illetve az érkező hordalékból lerakódó G0 hordalékmennyiség ismerete. Véleményünk szerint a víztározók feltöltődésének időtartamát numerikus eljárással igen nehéz meghatározni. Legcélszerűbbnek látszik, ha megbecsüljük, hogy hány év után várhatjuk a folyó új egyensúlyi helyzetének kialakulását. Természetesen ezt az időtartamot sem könnyű megállapítani, de óvatosan eljárva megközelíthetjük a helyes értéket. Ha ez az időtartam már adott, a többi tározóra nyert tapasztalat alapján az évenkénti feltöltődések csökkenésének menetét nagyobb hiba nélkül felvehetjük, ami által feladatunkat már megoldottuk. A minimális szelvény szerint, vagy más ejlárással meghatározva a V tározótérfogatot, ellenőrizhetjük kiszámított értékeinket. 2.1.63. Védekezés a víztározók feliszapolódása ellen. A víztározók feliszapoló- dása legtöbb esetben komoly gazdasági károkat okoz. Éppen ezért minden lehető intézkedést meg kell tenni, hogy a víztározók feltöltődését megakadályozzuk, vagy legalább is a feltöltődés gyorsaságát csökkentsük. A legkézenfekvőbb segítség, hogy a hordalék keletkezési helyén, a vízgyűjtő- területen erdősítéssel, a vízmosások megkötésével, hordalékfogó medencék létesítésével, stb. lecsökkentjük a vízfolyásba kerülő hordalék mennyiségét. Ezeknél a munkálatoknál ügyelni kell azonban arra, hogy bizonyos átmenettel történjék a hordalékmennyiség csökkentése, mert ellenkező esetben a folyón olyan mérvű kimélyülések is keletkezhetnek, amelyek egyéb szempontból károsak lennének. Több esetben megkísérelték a tározómedence fölött ún. hordalékelzáró küszöb beépítését és az efölött felgyülemlett hordalékot oldalcsatornával juttatni vissza a duzzasztómű alatti folyószakaszra. A feltöltődések csökkentésére a leggyakoribb és a leginkább használatos eljárás a leülepedett hordaléknak öblítéssel való leeresztése. Az öblítés általában annál hatásosabb, mennél kisebb a duzzasztási magasság az öblítésnél, minél nagyobb az öblítésre felhasznált vízmennyiség és az öblítőnyílás, mennél mélyebben van elhelyezve az öblítőnyílás és mennél hosszabb ideig tart az öblítés. Az öblítés hatásosságát növeli az eredeti folyóesés nagysága. Emellett az öblítés annál hatásosabb, mennél jobban előrehaladt már a tározótérben a feltöltődés. Öblítéssel az egyenes és rövid víztározókat lényegesen jobban lehet tehermentesíteni, mint a hosszú és kanyargós medencéket. Végül az öblítés hatásosságát a lerakodott anyag minősége is befolyásolja. Mennél finomabb szemcséjű a leülepedett anyag és mennél fiatalabb rétegek képezik a feltöltődési, annál nagyobb a lehetőség az öblítés sikeres keresztülvitelére. 576
