Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Második rész. 2. A hordalék és a vízfolyások - 2.1 Tapasztalati összefüggések - 2.1.3 A görgetett hordalékszállítás empirikus kapcsolatai
A duzzasztási magasságot illetően meg kell állapítani, hogy az öblító'nyílásokon keresztül csak akkor hatásos az öblítés, ha nincsen duzzasztás. A duzzasztás mellett való öblítés hatása ugyanis csak egész rövid távolságokra terjedhet. Természetesen a duzzasztási szünetek nagyságát és gyakoriságát csak a duzzasztómű üzemi menetével egyetértésben lehet meghatározni. Az öblítőnyílás nagysága különösen kisesésű folyóknál rendkívül fontos. Ilyen esetekben ugyanis az öblítéshez már jelentős vízmennyiség szükséges. A gyakorlatban több esetben az öblítőhatást növelő berendezéseket szoktak létesíteni. Ez a lehetőség azonban csak kisebb, időszakos, pl. napi tározóknál szokott komoly eredményre vezetni. Vannak azonban elképzelések, amelyek nagyobb tározóknál is elősegítenék az öblítő hatást. Ilyen pl. Bonnet indítványa, hogy csőhálózatot helyezzenek el a tározóban, ami az öblítővizet koncentráltan nagyobb sebességgel vezetné, és így növekednék a víz hordalékelmosó-képessége is. Előfordulhat értékes víztározóknál, hogy a felgyülemlett hordalékot kotrással kell eltávolítani. A kotrás rendesen csak olyan esetekben jöhet számításba, amikor a kotrási anyag hasznosítása is lehetséges. Több külföldi víztározónál a feliszapolódás révén elveszett tározótérfogatot a duzzasztási magasság növelésével pótolják. Ez a lehetőség általában csak hegy- és dombvidéki tározóknál áll fenn. Igen ajánlatos a feltöltődésekre való tekintettel a vízkivétel tervét úgy összeállítani, hogy a tározótérfogat bizonyos részét már jó előre figyelmen kívül hagyjuk. Az ilyen tartaléktérfogattal tervezett tározóknál kevésbé valószínű a víztározók idő előtti csődje. 2.1.6.4. Kimélyülések a duzzasztómű alatt. A duzzasztóművön átbocsátott tisztább, hordalékmentesebb víz, a duzzasztómű alatt kimélyüléseket fog előidézni. A mű feletti feltöltődő és a gát alatti kimélyülő szakasz bizonyos összefüggést mutat majd. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a hordalék és a gát alatti mederanyag milyensége, valamint a duzzasztómű felett leülepedett hordalék mennyisége és milyensége szerint fog az alsó szakasz kimélyülni. A gát feletti szakaszon ugyanis a hordalék durvábbszemű része fog leülepedni és így az alsó szakaszra a viszonylag finomabb hordalék kerül. A duzzasztómű alatt a folyó a medret burkoló anyagból legelőször a legfinomabb anyagot emeli fel és hozza mozgásba, és csak később — képessége szerint — szállítja fokozatosan a durvább szemeket. A duzzasztómű megépítése után tehát az alsó szakaszon a mederanyag durvulására számíthatunk. Ma már az irodalomban számos adatot találunk a duzzasztóművek alatti kimélyülésekre vonatkozóan. Ezekből megállapítható, hogy a duzzasztóművek alatt általában méterrendű kimélyüléseket várhatunk, amelyek jelentős szakaszra terjednek ki. A kimélyülések a duzzasztómű megépítését követő első években rohamosak, de néhány év után lényeges mértékben lecsökkennek. A 2.1.6 — 15. ábra ilyen kimélyülésnek az idő függvényében való változását mutatja. Az ábrán a mérési pontok a Colorado folyó Hoover- és Davis-gát közti szakaszán, különböző években, egy-egy hónap alatt észlelt kimélyülések térfogatát jelölik. Látható, 37 Bogárdi: Vízfolyások 577
