Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Második rész. 2. A hordalék és a vízfolyások - 2.1 Tapasztalati összefüggések - 2.1.3 A görgetett hordalékszállítás empirikus kapcsolatai
A legnagyobb jövője azoknak az eljárásoknak van, amelyeknél a sebességek figyelembevételével a leülepedhető hordalékanyag mennyiségét határozhatjuk meg. Ennél a kérdésnél szerepet játszik a turbulens hordalékszállítás elmélete, természetesen az egyensúlyi helyzettől eltérő állapotra vonatkoztatva. Megemlítjük még, hogy az ilyen eljárásoknál bizonyos meggondolásokkal a feltöltődések időtartamát illetően is nyerhetünk adatokat. A folyócsatornázásoknál a másik nehéz kérdés a feltöltődések időtartamának, illetve a feltöltődések időbeli változásának meghatározása. Láttuk az előzőkben, hogy a duzzasztómű megépítésétől kezdődően az első évek rohamos feltöltődése után az évenkénti feltöltődések fokozatosan csökkentek. Az eddigi tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy bizonyos idő után a feltöltődések gyakorlatilag megszűnnek. SAMOvnak a tározótér egységére eső feltöltődések mértékének időbeli változására szerkesztett görbéi (lásd a 2.1.6 — 6. ábrát) igen világosan mutatják a fenti megállapításokat. A görbék azonban arra is figyelmeztetnek, hogy a — 100 = Fm V függvények víztározóként igen eltérőek. Éppen ezért új víztározók feliszapolódá- sának becslésénél az eddigi tapasztalatok csak nagy óvatossággal használhatók. Taylor a feltöltődések következtében csökkenő vízmélységeket veszi számításba. Ha D az eredeti vízmélység, és x az évenkénti lerakódás vastagsága, akkor szerinte T év múlva megmaradó h vízmélységet az alábbi összefüggés adja: h = 0(1 - x)T (2.1.6-8) Orth a víztározók feliszapolódásának vizsgálatánál felteszi (lásd a 2.1.6—14. ábrát), hogy a V tározótérfogatból feliszapolás révén legfeljebb V térfogat töltődhet fel, és hogy V < V.T idő után a V térfogathoz viszonyítva még szabadon maradt térfogat, VT a következő összefüggésből adódik: VT = V'aT (2.1.6-9) ami azt jelenti, hogy a VT feliszapolódástól mentes tározótérfogat hatványkitevős függvénye a T időnek. Az a érték jellemzi a víztározók feliszapolódását és értéke 2.1.6—14. ábra. A víztározók feltöltődésének időbeni változása, Orth szerint 575
