Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Második rész. 2. A hordalék és a vízfolyások - 2.1 Tapasztalati összefüggések - 2.1.3 A görgetett hordalékszállítás empirikus kapcsolatai
Soroljuk fel, hogy milyen lehetőségek kínálkoznak a víztározók várható felisza- polódásának meghatározására. Számos víztározó medencére meghatározták a tározótérfogat egységére eső százalékos feltöltödésnek, vagyis a (Gf V) 100 időbeli változását. Samov több víztározó medencére vonatkozóan ezeket az értékeket az idő függvényében ábrázolta. függvények igen jól mutatják, hogy miképpen ment végbe az egyes víztározók feliszapolódása. Sajnos, ezek a függvények víztározó medencénként annyira egyéniek, hogy általánosításuk nem lehetséges. A 2.1.6 —6. ábrán feltüntettük Samov nyomán az Austin, a Faal és az Elephant-Butte víztározók feltőltődésének összesítő görbéit. Látható, hogy a három víztározó feltöltődése igen eltérő. Ily módon természetesen az sem lehetséges, hogy ilyen görbék alapján valamilyen tervezett víztározónál előre, bizonyos időhöz tartozóan a feltöltődések várható mértékét meghatározhassuk. A feliszapolódások mértékének az idő függvényében való ábrázolása igen jól mutatja, hogy a lerakódások növekedésének követköztében a víztározók horda- lékvisszatartó-képessége fokozatosan csökken. A feltöltődések növekedésével ugyanis a víztározóban növekszenek a sebességek és ennek következtében a lebegtetett hordalék jelentős részét már el tudja szállítani a folyó a duzzasztómű alatti szakaszra. A tározótérfogat egységére eső százalékos feltöltődéseknek az idő függvényében való ábrázolása azonban az elmondottak ellenére is rendkívül hasznos, mert felhívja a figyelmet, hogy vajon veszélyes-e a tározótér feliszapolódása a mű élettartamát illetően. Erre a célra hasznos ezeknek a függvényeknek a megállapítása. Egy másik elgondolás szerint a vízgyűjtőterület egységére eső feltöltődés mértékét 2.1.6—6. ábra. Az „Austin”, a „Faal” és az ,,Elephant Bulle” víztározók feltöltődése, Samov szerint 567
