Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)

Második rész. 2. A hordalék és a vízfolyások - 2.1 Tapasztalati összefüggések - 2.1.3 A görgetett hordalékszállítás empirikus kapcsolatai

ábrázolják a vízgyűjtőterület egységére jutó tározótérfogat függvényében, vagyis a

függvényt határozzák meg. Orth valóságos észlelések alapján a fenti függvé- vényre vonatkozóan görbesereget szerkesztett, vagyis a GJF = F(V/F 1000) összetartozó értékpárokat a különböző' víztározók szerint szétválasztva, külön- külön görbével kötötte össze.

Samov, Orth vizsgálatait továbbfejlesztette. Újabb víztározók adatainak segítségével az Orth által szerkesztett görbéket nemcsak kiegészítette, de az eredeti öt kategória helyett hat típus szerint osztályozta a víztározókat. Samov görbeseregét a 2.1.6 —7. ábra tünteti fel. Az ábrán az „a” görbe a folyók hegyvidéki szakaszán elhelyezett víztározókat jellemzi, ahol heves zápor és nagy talajelsodrás gyakran előfordul, a „b” a heves vízjárású folyókon létesült víztározókra jellemző, ahol az évi csapadékmagasság meghaladja az 1000 mm-t, a „c” görbe az előző kategóriához hasonló és olyan tározókra vonatkozik, amelyeknek vízgyűjtőterületén nagyobb a növényzettel való borítottság, a „d” görbe csapadékban szegényebb dombvidéki tározókra jellemző, ahol már nagymérvű az erdőkkel és kultúrnövényekkel való borítottság, az „e” görbe a középhegységek zónájában elhelyezett víztározókra vonatkozik, amelyeknek vízgyűjtőterülete rétekkel, legelőkkel és részben erdőkkel van borítva, végül az „/” görbe a sűrű erdőkkel borított előhegységekben és síkságon elhelyezett víztározókra vonatkozik. SAMOvnak ezeket az összefüggéseit adott esetben már felhasználhatjuk a G0-nak, az évenkénti fel2.1.6—7. ábra. A vízgyűjtőterület egységére eső évi feltöltő- dés összefüggése a tározási magassággal, Orth és Samov szerint

568