Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Második rész. 2. A hordalék és a vízfolyások - 2.1 Tapasztalati összefüggések - 2.1.3 A görgetett hordalékszállítás empirikus kapcsolatai
A Faal-i víztározónál azt is megállapították, hogy a duzzasztómű felé haladó görgetett hordaléktömegek nem rakódnak rá egyszerűen a korábban leülepedett lebegtetett hordalékra, hanem azt részben kiszorítják helyéről. Ez a körülmény arra utal, hogy a tározók nagymértékű feltöltődése esetén megindul a lerakodott hordalék részbeni kicserélődése és így a feltöltődések anyaga mind durvább szemnagyságtöredékekből fog állni. Ugyanezt a jelenséget figyelte meg Károlyi Z. a Dunán a Kachlet-művel kapcsolatban is. A feltöltődések menetét az árvizek is befolyásoljak. Egy-egy nagyobb árvíz az évi hordalék mennyiségének igen jelentős százalékát hozza a tározótérbe. Ha a duzzasztómű üzeme olyan, hogy árvízkor csökkentett duzzasztással, vagy esetleg minden duzzasztás nélkül bocsátják le a víztömegeket, nyilvánvalóan a lebegtetve szállított hordaléktömeg legnagyobb része szabadon jut a duzzasztómű alatti szakaszra. A görgetett hordalék természetesen ebben az esetben is túlnyomórészt a tározóban ülepszik le. Ha azonban árvízkor is teljes a duzzasztás, a nagy árvízi hordaléktömegek rövid idő alatt igen nagy feltöltődéseket képesek előidézni. A duzzasztómű feletti feliszapolódásokat befolyásoló tényezők rendkívül szerteágazóak. Eltekintve a folyó által szállított évenkénti hordalék mennyiségtől, nyilvánvalóan a feltöltődést mindazok a körülmények befolyásolják, amelyek a csökkenő esésű és vízsebességű víztározóban a görgetve szállított hordalék megállapodására, illetőleg a lebegtetve szállított hordalék leülepedésére hatással vannak. Ebből a szempontból nyilvánvalóan a medence viszonylagos nagysága jelentős mértékben befolyásolja a víztározók feltöltődését. Erre különben már utaltunk az előzőkben, amikor megállapítottuk, hogy nagy víztározó medencéknél, az ún. medencés víztározóknál csaknem a teljes hordalékmennyiség leülepszik. Orth számos víztározóra vonatkozó adat feldolgozása révén azt találta, hogy a tározótérfogat növekedésével növekedett a vízgyűjtőterület egységére eső feltöltődés. A víztározó medence alakja, ha a V/F értéke nagy, nincs befolyással a feltöltődés mértékére. Ha azonban a vízgyűjtőterület egységére eső tározótérfogat viszonylag kicsiny, akkor a medence alakja a lebegtetett hordalék leülepedése révén már befolyással van a feltöltődésre. Ilyen esetekben más a feltöltődés rövid és mély víztározóknál, mint a hosszú és sekély medencénél. A víztározó medencének a folyó hosszában való helyzete azáltal befolyásolja a feltöltődést, hogy más a hordalék szemösszetétele a folyó felső-, középső- vagy alsó szakaszán. Nyilvánvalóan a folyó felső szakaszán levő víztározó medence a nagytömegű durva fenékhordalék következtében lényegesen gyorsabban feltöltődhet, mint az alsóbb szakaszokon, ahol a görgetve szállított és teljes egészében a víztározóban visszamaradt görgetett hordalék mennyisége jelentéktelen. Végül a feltöltődést a duzzasztómű kezelése is nagymértékben befolyásolhatja. Gondolunk itt elsősorban arra a körülményre — különösen a folyami duzzasztóknál —, hogy árvízkor szabadon lebocsátják az árvízi hozamot. Ebben az esetben az évenkénti hordalékszállítás jelentős részét kitevő árvízi hordaléktömegek nagy része szabadon jut a gát alatti szakaszra. Viszont, ha állandó a duzzasztás, vagy 565
