Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Második rész. 2. A hordalék és a vízfolyások - 2.1 Tapasztalati összefüggések - 2.1.3 A görgetett hordalékszállítás empirikus kapcsolatai
2.1.4—29. ábra. A 25-, 50- és 75%-os tartósságú vízállások és a vízhozamok alapján meghatározott töménységek és lebegtetett hordaléksúlyok középértékének folyóhossz szerinti változása a Tiszán a hordaléktöménységet. A mellékfolyók hatását figyelembe véve, a 2.1.4 — 29. ábrán célszerűbb lenne a töréspontokat közvetlenül a mellékfolyók torkolatához helyezni. Ezt a megoldást vékony szaggatott vonallal tüntettük fel az ábrán. A 2.1.4 — 29. ábra szerint a lebegtetve szállított hordaléksúly enyhén növekszik lefelé, a növekedés csak a A/mvw-torkolat alatti szakaszon eró'teljes. A Tisza eséscsökkenése láthatóan nem befolyásolja a hordaléktöménység és a szállított hordaléksúly nagyságát. A Hernádon, a 2.1.4 — 30. ábra szerint, a Dunához hasonlóan az azonos tartósságú vízállásokhoz, illetőleg vízhozamokhoz tartozó hordaléktöménység lefelé növekszik. A növekedés lefelé meglepően állandó értékű. A Hernádot tápláló patakok láthatólag nem befolyásolják a töménység változását. A töménységgel csaknem azonos módon változik a hordaléksúly is. A Rábán a 2.1.4 — 31. ábra szerint az azonos tartósságú vízállásokhoz, illetőleg a vízhozamokhoz tartozó hordaléktöménységek szabálytalan változást mutatnak. A közepes hordaléktöménység az 50 —75%-os tartósságnál Szentgotthárdiói Körmendig csökken, innen Sárvárig növekszik, majd Árpásig ismét kismértékben csökken értéke. A töménységgel közel hasonlóan változik a hordaléksúly is. A Duna, a Tisza, a Hernád és a Rába lebegtetett hordalékszállításának folyóhossz szerinti változását figyelembe véve, végeredményben az alábbi általános megállapításokat tehetjük. 539
