Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)

Második rész. 2. A hordalék és a vízfolyások - 2.1 Tapasztalati összefüggések - 2.1.3 A görgetett hordalékszállítás empirikus kapcsolatai

2.1.4—28. ábra. A 25-, 50- és 75 %-os tartósságú vízállások és a vízhozamok alapján meghatározott töménységek és lebegtetett hordaléksúlyok középértékének folyóhossz szerinti változása a Dunán

töménység és a hordaléksúly lefelé való növekedésének mértéke a tartósság növekedésével általában csökken. Az ábra szerint jellegzetes töréspont van Dunaalmás- nál és Fajsznál. A Dunaalmásn&l mutatkozó töréspont nyilvánvalóan a Gönyü feletti és a Gönyü alatti Duna-szakasz eltérő' jellegének következménye, a Fajsz- nál mutatkozó töréspont pedig íeltehetőleg a Sió hatását tükrözi vissza. Valószínűnek látszik, hogy a töréspontok helye inkább Gönyü tájéka, illetőleg a Sió torkolata lenne. Mivel ezeknél a helyeknél mérésekkel nem rendelkezünk, az általános műszaki gyakorlatnak megfelelően a valóságos mérési pontokat kötöttük össze.

Az ábrába a középvízi esést is berajzoltuk. Érdekes, hogy a lebegtetett hordalékszállítás erőteljesebb növekedése a szapi eséstörés környékére esik. Ez a körülmény is arra utal, hogy a lebegtetett hordalékszállítás nem annyira a folyó hidraulikai tényezőitől, hanem inkább hordalékkal való ellátottságától függ.

A Tiszán a 2.1.4 — 29. ábra szerint a hordaléktöménység a különböző tartósságok esetén is meglepő állandóságot mutat. A mutatkozó töréspontok a Tiszánál is a mellékfolyók, éspedig elsősorban a Bodrog, a Sajó, legfőképpen pedig a Maros hatását mutatják. A Bodrog láthatóan csökkenti, a Sajó és a Maros pedig növeli