Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.1 A hordalék és mozgására vonatkozó vizsgálatok - 1.1.2 A hordalék és a mederanyag jellemzői
A at geometriai szórás az (1.1.2—12) összefüggés szerint vagyis aránylag igen nagy érték. A valószínűségi ábrázolási mód hátránya, hogy csak olyan hordalékeloszlás- típusoknál alkalmazható, amelyeknél a szemösszetételi görbe görbülete állandó előjelű, és legfeljebb az alacsony és az igen nagy százalékoknál vált előjelet. Az erősen S alakú görbék esetén ez a módszer nem alkalmazható. 1.1.2.2. A hordalék ásványi összetétele. A természetes vízfolyások hordaléka többféle kőzet kavicsait és sokféle ásvány kristályait tartalmazza. Minden folyó- nál még ugyanazon folyó különböző szakaszain is más-más lehet a hordalék ásványi összetétele. Emellett ugyanazon folyónál vagy folyószakasznál is az évszakok és a folyó vízjárása szerint megfigyelhető a hordalék ásványi összetételének változása. Éppen ezért, ha egy folyóra részleteiben meg akarjuk ismerni a hordalék ásványtani összetételét, több szelvényben ismételt mintákat kell vizsgálni. A szelvények távolságára általános szabály nem írható elő, mint ahogy a mintavétel gyakorisága is változó. Úgy véljük azonban, hogy kisebb folyón 2 — 3 mintavételi hely és azoknál kis- és nagy vízi vizsgálatok ismétlése elegendő. Nagyobb folyóknál a mellékfolyók számától függően a vizsgálati szelvények távolsága nagyon változó, 15—100 km között lehetséges. Nagyobb folyóknál a kis- és nagyvízi vizsgálatokat az évszakok szerint is ajánlatos megismételni. A hordalék ásványi összetételének ismerete kiegészíti a hordalékanyagra vonatkozó jellemzőket, mert az egyes kőzetek kavicsai, illetőleg az egyes ásványok kristályai egyidejűleg a fajsúlyra és alakra, sőt sok esetben a szemnagyságra is jellemzőek. A hordalék ásványi összetétele bizonyos esetben lehetővé teszi a hordalékanyag származási helyének meghatározását is. Nyilvánvaló azonban, hogy a származási hely pontos meghatározása csak roppant kiterjedt és hosszadalmas vizsgálatok alapján végezhető el. A következőkben példaképpen bemutatjuk a Duna és a Tisza folyó hordalékának ásványtani összetételét, és röviden megkíséreljük az ebből levonható ismeretek összefoglalását. Megemlítjük, hogy Magyarországon az újabb időkben Hornis E. és Török E. végeztek kőzettani vizsgálatokat a Duna magyar — csehszlovák szakaszán. Tudomásunk szerint Ausztriában és Csehszlovákiában rendkívül részletes vizsgálatokat végeztek a Duna hordalékának ásványtani összetételére vonatkozóan. Ilyen részletes ismertetés azonban meghaladja feladatunkat, és ezért itt csak egy- egy hordalékminta ásványtani összetételét elemezzük. A Duna hordaléka túlnyomórészt az Alpokból származik. Ásványtani összetételét tekintve mintegy húsz-huszonöt különböző kőzet széttöredezett, elkoptatott darabjait tartalmazza. A hordalék legnagyobb része kvarcból, mészkőből és 44
