Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.1 A hordalék és mozgására vonatkozó vizsgálatok - 1.1.2 A hordalék és a mederanyag jellemzői
kristályos palából tevődik össze. Ezenkívül sok amfibolt, piroxént és gránitot tartalmaz. A vizsgálatokat* a szokásos szediment-petrográfiai módszerekkel végezték el, binokuláris, illetve polarizációs mutatómikroszkóp segítségével. A hordalékszemekről a vizsgálatra való előkészítése során először a karbonátos és limonitos bevonatot távolították el 30%-os HCL-lel, majd az anyagot desztillált vízzel való átmosás után 2,75-ös fajsúlyra beállított bromoformmal könnyű és nehéz frakcióra bontották. Az így előkészített anyag ásványi összetételét polárizá- ciós mikroszkóppal határozták meg. Ennek az eljárásnak az a hibája, hogy azoknak az ásványoknak az elkülönítése, amelyeknek fajsúlya közel áll az elválasztási fajsúlyhoz, nem tökéletes. így az ásványtani összetételt feltüntető táblázatokban egyes ásványok mind a nehéz, mind a könnyű frakciók között is szerepelnek. Meg kívánjuk jegyezni, hogy a kvarcnak a nehéz frakciókban való előfordulása az érczárványok következménye. A vizsgálati eredményeket tartalmazó táblázatokban megadjuk a hordalékminták átlagos, illetve maximális és minimális szemnagyságát, az ásványszemcsék alakjának jellemzésére pedig közöljük, hogy az ásványok hány százaléka gömb, legömbölyített, oszlopos, lemezes, vagy szilánkos-szabálytalan alakú. Az ásványos elegyrészek leghosszabb és legrövidebb méretének hányadosa, r, a görgetett hordaléknál és a mederanyagnál, ugyancsak a hordalékszemek alakját jellemzi. Gömbalaknál r = 1. Mennél nagyobb az r értéke, annál hosszabb, megnyúltabb az ásvány. Egy-egy nagymarosi lebegtetett és görgetett hordalékminta vizsgálati eredményeit az 1.1.2—2. és 1.1.2—3. táblázat ban közöljük. A lebegtetett hordalékanyag vizsgálati eredményeit tartalmazó táblázatban az ásványok átlagos szemnagyságát, továbbá az r értéket nem adjuk meg, mivel a kis szemcsék egymáshoz tapadása miatt meghatározásuk bizonytalan. A táblázatokban feltüntettük a nehéz, illetve a könnyű frankciók százalékos előfordulását és az ásványos összetételt az illető frakcióban szereplő anyagra, továbbá ennek figyelembevételével az összes anyagra vonatkoztatva. A nagymarosi fenékanyag ásványtani összetételére vonatkozóan táblázatot nem közlünk, mert a durva szemnagyságokból összetevődő anyagot célszerűbb az egyes kavicsok vizsgálatával jellemezni. A kavicsok legnagyobb része jól legömbölyödött, de azért alakjukat nagymértékben befolyásolja a származási hely szerinti kőzet milyensége. Általában a legtöbb kavics közelítőleg ellipszoid alakú. A kavicsok kőzettanilag eléggé változatosak. Találunk köztük 7x4 cm-es csillámpalát (kvarc, muszkovit főásványokkal), 1 cm-es kvarcitot és 1 cm-es gnájszt (kvarc, földpát, biotit és muszkovit ásványokkal), 1 cm-es barna muszkovitos homokkövet (limonit, kvarc és muszkovit ásványokkal), 2 cm-es mállott biotitgránitot (biotit, kvarc, ortoklász és oligok* Itt jegyezzük meg, hogy valamennyi hordalékmintát ásványtani összetétel szempontjából a Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszéke vizsgálta meg. A vizsgálatokat néhai dr. Papp Ferenc műegyetemi tanár végezte. A munkában Kertész Pál és Meizl István is részt vettek. 45
