Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.1 A hordalék és mozgására vonatkozó vizsgálatok - 1.1.2 A hordalék és a mederanyag jellemzői
szokták szétválasztani. A nehéz frakció a hordalékanyagnak általában csupán 1 —5%-a, só't leggyakrabban 1%, illetőleg még ennél is kevesebb. Az egyes hordalékszemek fajsúlyában mutatkozó különbségek a hordalékanyag összességét tekintve még jobban lecsökkennek. A természetes vízfolyások hordalékanyagának leggyakrabban 2,65 körüli a fajsúlya. Éppen ezért a hordalékmozgás vizsgálatakor a legtöbbször = 2,65 [p/cm3] falysúllyal szoktunk számolni. * * * A hordalékanyag általános jellemzéséhez tartozik még a hézagtérfogat megadása is. A hézagtérfogatot megkapjuk, ha a látszólagos és valóságos térfogat különbségének és a látszólagos térfogatnak hányadosát vesszük. A szovjet kutatók a hordalékmozgás elméletének tárgyalása során a tömörség fogalmát vezették be, amely a hordalék térfogatának és a teljes térfogatnak a hányadosával egyenlő'. A természetes körülmények között leülepedett hordalékanyag térfogatsúlya is fontos lehet. Ez természetesen mindig kisebb, mint az üledéket alkotó hordalékszemek fajsúlya. A leülepedett hordalékanyag tértogatsúlyából számítható, hogy a tározók térfogatának hány százaléka vész el feltöltődés révén. Lane, E. W. és Koelzer, W. A. kiterjedt vizsgálatokat végeztek a legkülönbözőbb feltöltődések térfogatsúlyának megállapítására. A feltöltődések térfogatsúlyát a lerakodott anyag mechanikai szemösszetétele, a feltöltődés környezete és az eltelt idő befolyásolják. A kavics és a durva homok lerakódások csaknem a keletkezésükkor elérik a végleges térfogatsúlyt. Ezzel szemben az iszap és agyag lerakódások kezdeti térfogatsúlya általában igen kicsiny, amely az idővel fokozatosan növekszik. A feltöltődések térfogatsúlyának vizsgálata a tározók tervezéséhez nagy jelentőségű. A természetes vízfolyások hordaléka mindig különböző szemnagyságú, fajsúlyú és alakú hordalékszemek keveréke. Gyakorlati szempontból elsősorban a hordalék egész tömege érdekel, és éppen ezért rendkívül fontos a hordalékanyag szemnagyságának, falysújának, alakjának, sőt ásványi összetételének ismerete. Az alakbeli, fajsúlybeli és ásványi különbségek sok szempontból lényegesek, mivel azonban egy adott hordalékanyagnál ezek változása nem túl nagy, továbbá a változásoknak a hordalék teljességének mozgása szempontjából kisebb a hatása, ezeket a változásokat legtöbbször figyelmen kívül hagyjuk. A leglényegesebb a hordalékanyagnál a szemnagyságok, illetőleg az ezek helyettesítésére az előzőkben bevezetett szitálási, ill. ülepedési szemátmérők eloszlása és egymáshoz viszonyított aránya. Ezért a hordalékanyag megismeréséhez első lépés a különböző szemnagyságok szerinti szétválasztás, és az egyes szemnagyság-töredékek súlyszázalékának megállapítása. Ismerve az egyes szemnagyságtöredékek súlyszázalékát, megrajzolhatjuk a hordalékanyag legfontosabb jellemzőjét, a szemösszetételi görbét. A szemösszetételi görbe meghatározását az irodalomban általában mechanikai elemzésnek szokták nevezni. 37
