Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.1 A hordalék és mozgására vonatkozó vizsgálatok - 1.1.2 A hordalék és a mederanyag jellemzői
1.1.2—1. ábra. A hordalék kopásának mérése ha K — 61 — 80%, a hordalék kissé gömbölyű, ha K — 41 — 60%, a hordalék kissé szögletes, ha K — 0 — 20%, a hordalék erősen szögletes. Ugyancsak a hordalékszem alakjának jellemzésére használatos mértékszám a szögletesség is, amely a meglevő élhosszúságoknak és az eredeti élhosszúságoknak a viszonyával egyenlő. Vagyis az 1.1.2—1. ábra jelölése szerint PÉcsíné (Donat E.) és Szádeczky-Kardoss E. a hordalékszemek alakját a „görgetettségi /okkal” jellemezték. A görgetettségi fokot a hordalékszemek által megtett úttal, valamint a kavicsszemek vízszintes vetületén egyrészt a domború szakaszok hosszával, másrészt pedig az egyenes szakaszok hosszával veszik figyelembe. A görgetettségi fokot általában geológiai vizsgálatoknál alkalmazzák. A hordalékszemek jellemzésére, különösen a hordalék kopását tekintve, fontos jellemző a hordalék súrlódási vagy csúszási szöge is. Stelczer vizsgálatai szerint: Vizes állapotban, természetes érdességű felületeknél a csúszási szög 21° ^ ^ 35°. Száraz állapotban a csúszási szög 19° Sj a ^ 39°. A hordalék igen jellemző tulajdonsága a fajsúly. A fajsúlyt tetszés szerinti módszerrel a hordalék súlyából és valóságos térfogatából számíthatjuk. A folyóvizek hordalékának fajsúlya általában nem változik nagy mértékben. A legkönnyebb ásványos elegyrészek fajsúlya 2,1, a legsúlyosabbak pedig 2,8 [p/cm3] fajsúlyúak lehetnek. A hordalékanyag ásványtani vizsgálatánál a hordalékot leggyakrabban 2,75-nél nagyobb fajsúlyú ún. nehéz frakciókra, és ennél kisdbb ún. könnyű frakciókra 36
