Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.1 A hordalék és mozgására vonatkozó vizsgálatok - 1.1.1 A vízfolyások hordaléka
mérő tényező, C a vetésszerkezet, P pedig a művelési módot jellemző együttható. Az összefüggés használatát megkönnyíti, hogy a benne levő tényezők értékének esetenkénti meghatározására a szerzők részletes és segédletekkel ellátott útmutatást állítottak össze. A helyi erózió okozta hordalékképződés jelenségét a mérnöki gyakorlatban általában kimosásnak vagy kimélyülésnek nevezik. Míg a területi erózió okozta hordalékképződést a természetben végzett észlelésekkel és mérésekkel határozták meg, a kimosásokat elsősorban különböző kísérletek segítségével, illetőleg elméleti meggondolások alapján próbálták megállapítani. Ilyen elméleti vizsgálatokat végzett Laursen, E. N., aki a kimosások általános sajátságait a következő négy elvben foglalta össze. 1°. A kimosás mértéke a kérdéses térségre vonatkozó hordalékszállító-képes- ség és az ugyanide érkező hordalékutánpótlás különbségével egyenlő. 2°. A kimosás mértéke az átfolyási szelvény növekedésével csökken. 3°. A helyi és kezdeti feltételeknek megfelelően a kimosásnak mindig lesz határértéke. 4°. A kimosások ezt a határértéket az idő szerint aszimptotikusan közelítik meg. A fenti általános sajátságok érvényességének az a feltétele, hogy az áramlási tér végtelen kiterjedése esetén a folyadékmozgás megszűnik. Továbbá, hogy a hordalékszállító-képesség csökkenése egyértékű folytonos függvénye a kereszt- szelvény bővülésének, és a folyadékmozgás megszűnése előtt ez az érték már zérusra csökken. A kimosásokra vonatkozó első általános alapelvet szimbolikusan a-^E(5) = g(5)-g(S) ; (1.1.1 —3) egyenlet fejezi ki, ahol B a határfelület matematikai formában való leírását jelöli d úgy, hogy —— F{B) a kimosás t idő szerinti mértéke. g(B) a határfelület és hely dr függvényében a kimosási térből való hordalékszállításnak, g(S) pedig a kimosási tér hordalékutánpótlásának a mértéke. A fennmaradó három általános elv határfeltételként szolgál az egyenlet megoldásához. Adott esetben az (1.1.1 —3) egyenlet felhasználásához ismernünk kell a hordalékutánpótlás és a hordalékszállító-képesség mértékét. A legtöbb esetben ezeket az összefüggéseket nem ismerjük, és a határfeltételek kielégítése is nehézségekbe ütközik. A megoldás ezért közelítő feltevések alapján általában kísérleti úton történhet. Ha a helyi hordalékszállító-képesség nagyobb az utánpótlás mértékénél, az egyenlet pozitív értéket ad, és kimélyülés következik be. Ha viszont a helyi hordalékszállító-képesség kisebb, mint az utánpótlás mértéke, F{B) negatív lesz, és dí 26
