Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.1 A hordalék és mozgására vonatkozó vizsgálatok - 1.1.5 A korszerű kutatások irányzata, módszerei és eszközei
tényezők nagyon sokféleképpen befolyásolják a hordalékszállítást. Hatásukat sok esetben csak minőségileg lehet kimutatni, de vannak olyan tényezők is, amelyeknek a hordalékszállítással való kapcsolatát mennyiségileg is meg lehet határozni. A második irányzat az alluviális vízfolyások medrében jelentkező egyenetlenségek alakjának, nagyságának és mozgásának a vizsgálata. Ma már közismert, hogy a mederformák döntő szerepet játszanak a hordalékmozgásban. Bár a vízfolyásoknál elsősorban az egy-egy keresztszelvény teljességére kiterjedő mezoformák és a hosszabb szakaszokra jellemző makroformák a legfontosabbak, nyilván a jelenségnek a fizikai oldalát tekintve, a mikroformák vizsgálata is elengedhetetlen. A harmadik kutatási irányzat nem újkeletű. A folyami hidraulika és az ezzel kapcsolatos valamennyi vizsgálatnál már a kezdet kezdetén megkísérelték az elméleti eredményeknek a természetben végzett észlelések útján való ellenőrzését. Az elméletnek és a kísérleteknek a valósággal való összehasonlításánál újszerű azonban, hogy napjainkban ezek a hordalékmozgás valamennyi részletére kiterjednek, végrehajtásuk pedig szisztematikusan történik. Az elméleti eredményeknek a természetben végzett mérésekkel való összeegyeztetése során elkerülhetetlenül újabb és újabb megoldásra váró kérdések vetődnek fel. Ez a körülmény azonban nem gátolja az említett munkálatokat, mert hiszen éppen a legújabb vizsgálatok mutatják, hogy a különböző hordalékmozgási jelenségek sokkal szorosabb kapcsolatban vannak egymással, mint azt eleinte hitték. Az elméleti tételek tehát összefüggnek egymással, és bár az egyes részfeladatokat célszerűen önállóan és fokozatosan oldják meg, mégis szükséges, hogy azokat állandóan egyeztessék és ellenőrizzék. A kutatások három irányzata lényegileg a hordalékmozgással kapcsolatos valamennyi vizsgálatot magába foglalja. Az egyes kutatási témákat külön-külön tehát nem kell felsorolni. Viszont a jövő kutatásainak minél eredményesebbé tétele érdekében bizonyos feladatok megoldását előtérbe kell helyezni. Egyik ilyen fontos feladat lenne a hordalékmérések, éspedig az ún. rutinmérések bevezetése, mondhatnánk úgy is, kötelezővé tétele. A természetben végzett mérésekre vonatkozó adatok nélkül ugyanis nem hasznosíthatjuk az elméleti kutatások eredményeit. A hordalékméréseknél el kell érnünk azt a szervezett és rendszeres észlelő, adatgyűjtő és feldolgozó munkát, amelyet hidrometriai és hidrográfiai szempontból csaknem valamennyi vízfolyásnál már megvalósítottak. A hordalékhozamok meghatározását további vizsgálatokkal a gyakorlat számára hozzáférhetővé kell tenni. Elkerülhetetlen a nagyszámú hordalékhozam összefüggés felülvizsgálata és ellenőrzése. Kutatásokat kell végezni olyan módszerek meghatározása érdekében, amelyek fizikai szempontból megalapozottak, és egyidejűleg biztosítják, hogy azok a vízfolyások sajátságainak megfelelően, valóban a tényleges hordalékhozamot határozzák meg. Jobban ki kell használni a különböző nyomjelző anyagok alkalmazása révén rendelkezésre álló lehetőségeket. A nyomjelző anyagok kísérleti felhasználása már eddig is sok hasznos eredményt hozott. Egy-egy feladat megoldásánál várható, hogy ennek a rendkívül összetett fizikai jelenségnek további részleteit ezúton jobban megismerhetjük. 120