Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.1 A hordalék és mozgására vonatkozó vizsgálatok - 1.1.5 A korszerű kutatások irányzata, módszerei és eszközei
Nyilvánvaló, hogy a potenciális dinamikai hosszúságok segítségével a sebességekhez és a gyorsulásokhoz hasonlóan határozhatjuk meg a kapcsolatokat. Az is természetes, hogy a hosszúságokkal levezetett elméleti kapcsolatok ugyanazok lesznek, mint amelyeket a sebességek vagy gyorsulások segítségével határoztunk meg. Ahogyan minden hattagú független sebességcsoportnak megfelelt egy olyan hattagú független gyorsuláscsoport, amely a sebességekkel levezetett azonos eredményre vezetett, nyilván ugyanez fennáll a hosszúságok esetében is. Végül azt is megemlítjük, hogy a potenciális dinamikai hosszúságok is kifejez- hetó'k az általánosan használt dimenzió nélküli számokkal. Mint már emlitettük, BARRés Herbertson ezeket a potenciális dinamikai hosszú- ágokat, illetőleg ezek hányadosait nevezik lineáris arányosságoknak. 1.1.5. A KORSZERŰ KUTATÁSOK IRÁNYZATA, MÓDSZEREI ÉS ESZKÖZEI 1.1.5.1. Korszerű irányzatok a hordalékkutatásokban. A hordalék mozgására vonatkozó kutatások és az ezek révén szerzett ismereteink komoly hiányossága, hogy többségükben elméleti jellegűek és gyakorlati alkalmazásuk még mindig csak egyes részjelenségeknél tekinthető' megoldottnak. Az elmélet és a gyakorlat közötti szorosabb kapcsolat kialakulását az a körülmény is nehezíti, hogy azok az elméleti eredmények, amelyek elvileg általánosíthatók lennének, a folyók eltérő sajátságai miatt közvetlenül nem hasznosíthatók, viszont az egyes vízfolyásoknál szerzett tapasztalatok, bár a vizsgált vízfolyásra fennállnak, sok esetben nélkülözik az elméleti alapokat és így egyáltalán nem általánosíthatók. Reményt keltő körülmény, hogy a hordalékmozgás elméleti kérdései és ezeknek a vízgazdálkodás feladataival kapcsolatos gyakorlati következményei ma már mindinkább előtérbe kerülnek, és szerte a világon tudósok százai a korszerű technika nyújtotta kísérleti, mérő, észlelő és adatfeldolgozó berendezések segítségével fontos kutatásokat végeznek. Napjainkban a vízgazdálkodási feladatokhoz kapcsolódó hordalékmozgási jelenségeket rendkívül sokféle irányban vizsgálják. A vizsgálatoknál három főirányzatot különböztetünk meg. Legelőször is komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy a vízfolyások hordalékszállításánál a hidrológiai sajátságokat és tényezőket figyelembe vehessék. Másik vizsgálati irányzat a meder morfológiai viszonyainak a makro-, mező- és mikroformákra kiterjedő kutatása, tekintetbe véve ezeknek a hordalékmozgásnál mutatkozó hatásait. A kutatások harmadik irányzata arra irányul, hogy az elméleti eredményeket összehasonlítsák és ellenőrizzék a természetben végzett mérések és észlelések nyújtotta adatokkal. Az említett első kutatási irányzattal kapcsolatban megemlítjük, hogy a hidrológiai tényezők, sajátosságok elsősorban a hordaléknak a vízgyűjtőterületen való keletkezését és mederbejutását jellemzik, de a folyó vízjárása révén még a hordalékkal kapcsolatos mederbeli jelenségeket is befolyásolják. A hidrológiai 119
