Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

II. rész - 4. A vízminőség szabályozásának, a felszíni és felszín alatti vízek védelmének kérdései

sára irányultak. A halastavi hígtrágya-elhelyezés kedvező tapasztalatokkal járt.

A hígtrágya a kémiai vizsgálatok eredményei szerint veszélyes vízszennyező anyag. Szennyezési paraméterei sokszorosan meghaladják a jelenleg érvényes küszöbértékeket. A hígtrágya tehát igen erősen szennyezheti a befogadók vizét. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az abszolút számértékeken felül a hígtrágya vízminőségrontó hatása a víz minőségét meghatározó három csoport (oxigénháztartás, ásványi- anyag-tartalom és különleges mutatók) mindegyikében jelentkezik. Ezen felül a hígtrágya fertőző kórokozókat is tartalmazhat. A vizsgálatok egyidejűleg arra is mutatnak, hogy a hígtrágya tápanyagtartalma igen jelentős. A különböző diszciplínák szakembereinek együtt kell keresniük a legmegfelelőbb kezelési eljárást, amely a veszélyes szennyeződéseket elhárítva a hasznosítást is biztosítja. Általában a tisztítás helyett a fenti szempontok szerinti hasznosítás kerül ejőtérbe. Az a módszer látszik a legelőnyösebbnek, amelynek során a hígtrágyát rövid időn és úton, a talaj feldolgozóképességével arányos mennyiségben, folyamatosan, szabályozott és ellenőrizhető módon a talajban helyezik el. Ez nyilván a homogenizált hígtrágya folyamatos elöntözése.-4. A VÍZMINŐSÉG SZABÁLYOZÁSÁNAK, A FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VIZEK VÉDELMÉNEK KÉRDÉSEI

Miután áttekintettük az urbanizáció, az ipar és a mezőgazdaság vízszennyezését és érzékeltettük a vízellátásban ebből származó nehézségeket, közvetlenül adódik a kérdés, hogy a fokozódó szennyezések mellett mi módon tudjuk a vízzel szemben támasztott minőségi követleményeket biztosítani. Ennek a feladatnak a megoldására a komplex vízminőségszabályozási rendszer hivatott.

94