Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)
II. rész - 4. A vízminőség szabályozásának, a felszíni és felszín alatti vízek védelmének kérdései
A vízminőség-szabályozás részének tekinthető, de jelentősége miatt külön tárgyalandó a diszperzió és elkeveredés, valamint a terhelhetőség és öntisztulóképesség vizsgálata. A „modern szennyezések” egyikével, a hőszennyezéssel külön foglalkozunk, bár ez hazánkban még nem jelent nagy veszélyt, de megelőzése éppen ezért kívánatos lenne. A víz hidrológiai kutatásai, az eutrofizálódás, a tavak vízminőségi kérdései ugyancsak részei a vízminőség-szabályozásnak. 4.1. Komplex vízminőség-szabályozós A környezetszennyezés rohamos növekedése, az egyes sűrűn lakott ipari településeken már-már kritikussá váló helyzet szükségszerűvé tette a tudományos alapokon nyugvó, szervezett védekezést és egyúttal a nagy beruházási költségeket jelentő védelmi beavatkozások legkedvezőbb műszaki-gazdasági megoldásainak komplex vizsgálatát. Ez a szükség- szerűség a környezetvédelmen belül legélesebben a vízminőség-szabályozás területén jelentkezett. A rohamos fejlődés támasztotta vízigények mennyiségi és minőségi kielégítése enélkül elképzelhetetlen. A vízminőség-szabályozás feladata a befogadók vízminőségi állapotának meghatározott korlátok között tartása, lehetővé téve ezzel a különböző célú vízhasznosításokat, és az ezekkel járó minőségi igények kielégítését. A vízminőség-védelem a vízgazdálkodási feladatok megoldásának elősegítésén túlmenően a környezetszennyezés csökkentésének módszeres eszköze. A korszerű vízminőség-szabályozási alapelvek egész vízgyűjtőterületekre kiterjedő komplex szabályozó rendszerek létrehozását irányozzák elő. Ebben a rendszerben a szükséges vízvédelmi, ill. szabályozási beavatkozásokat tudományos és gazdasági vizsgálatokkal megalapozott kon95
