Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

II. rész - 3. A vízkészlet erdő- és mezőgazdasági tevékenységből eredő szennyeződése; az elhárítás kérdései

Az ipari szennyvizek öntözésre való alkalmasságát az ösz- szes oldott só, bikarbónát és toxikus anyagtartalom általános töménysége szabja meg. Ezeknek a nátrium-, a kalcium- és a magnézium-ionok összegéhez viszonyított arányára, valamint a nátriumionok talajban való felhalmozódásának veszélyes mértékére pl. több jól bevált képlet áll már rendelkezésre.

Az élelmiszeripari szennyvizeket a magas tápanyagtartalom jellemzi. Ritkán fordul elő bennük toxikus anyag, s így esetenkint tisztítás nélkül is elöntözhetők, bár hígításuk gyakran szükséges.

3.3. Az öntözés hatása a talajvízre és a talajra

Az öntözés aktív vízgazdálkodási beavatkozást jelent a kis- mennyiségű vagy időbelileg rosszul elosztott csapadék pótlására. Ez a beavatkozás mind mennyiségi, mind minőségi szempontból érezteti hatását.

Mennyiségi vonatkozásban a csurgalékvizek a talajvíz- szinttükör megemelkedését, minőségi vonatkozásban ugyanakkor a talajvizek sótartalmának növekedését eredményezhetik. Helytelenül tervezett, illetőleg üzemeltetett öntöző berendezések esetén a magas sótartalmú talajvíz szintje elérheti a növényzet gyökérzónáját. Ezzel a folyamattal megindul a növény számára alapvető talajréteg elszikesedése. A világ legnagyobb és legrégibb öntöző területén pl., a Gangesz vidékén, hosszú évszázadok óta küszködtek ezekkel a problémákkal, és a sótartalom növekedése miatt évente nagyobb terület vész el, mint amekkorát új öntözések bevezetésével bevonhatnak a mezőgazdasági művelésbe.

A káros hatások ellenére az öntözés az emberiség fennmaradása érdekében elengedhetetlen. Az öntözést tehát úgy kell végrehajtani, hogy a talaj és a talajvíz sótartalma egyen89