Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)
II. rész - 2. Az ipari tevékenységből és az urbanizációból keletkező vízszennyezés; a szennyvíztisztítás kérdései
kor az iszaphoz vegyszereket (pl. iszapos vagy szervetlen koagulánsokat) adagolnak. így az iszap vízleadó-képessége lényegesen javítható. A víztelenítés hazánkban jelenleg elsősorban a szikkasztóágyakon valósul meg. Az ágyak meglehetősen nagy területi igényűek. Ezért a korszerűbb gépi víztelenítés mielőbbi kifejlesztésére kell törekednünk. A vákuumszűrés, a szűrőprés és a centrifuga az elsősorban szóba jöhető módszer. Ezek közül is a közeljövőben a kisebb szennyvíztisztító telepekre helyezendő centrifuga kifejlesztésére célszerű gondolni. Ez ugyanis kis helyigényű, viszonylag olcsóbb üzemű víztelenítő berendezés. A szennyvíziszap kb. 50%-a szerves részt, nitrogént és foszfort tartalmazó anyag, mezőgazdaságilag tehát értékes, és fokozottabb hasznosítása népgazdasági szempontból is kívánatos lenne. A mezőgazdasági hasznosításnak azonban számos feltétele van, amelynek elsősorban gazdaságossági, de ezen túlmenően egészségügyi és műszaki problémát is jelentenek. Az iszapelhelyezésnek bár kézenfekvő, de mégis kényszerű megoldása az iszapégetés. Minthogy az égetéshez fűtőenergia szükséges, ezt vagy az iszap szárazanyagának fűtőértéke fedezi, vagy póttüzelőanyag (fűtőolaj) hozzáadása is szükséges. Az iszapégetéshez energiaforrásul gyakran házi szemetet adagolnak. Nagyobb településeink esetében az iszap és a szemét együttes hasznosítását (komposztálását), ahol az gazdaságos, ki kell fejleszteni. A komposztkészítés célja: a zömmel szerves háztartási hulladékanyagok és a szennyvíziszap alkotta keverékekből természetes, aerob lebontás révén humuszanyag előállítása. A folyamat elve tehát az erdőkben, szántóföldeken levő humuszképződési folyamattal azonos. 6 Bogárdi 81
