Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)
II. rész - 2. Az ipari tevékenységből és az urbanizációból keletkező vízszennyezés; a szennyvíztisztítás kérdései
ható ki az ún. bedőlgoztatási idő alatt (általában 1—2 hét). A gyakorlatban a teljes oxidációs eljárás terjedt el inkább. Használatos az oxidációs árok is, amelyben az oxigénbevitelt szolgáló rotor tartja mozgásban a szennyvizet. Az első oxidációs árkok szakaszos üzemmel, utóülepítő nélkül épültek. A későbbiekhez általában külön utóülepítő tartozik, ami — recirkulációs szivattyúval — lehetővé teszi a folyamatos működést. Árasztásos mezőkön a szennyvíz az öntözött talajban mint a fizikai, kémiai és biológiai folyamatok hordozójában tisztul meg, és egyidejűleg a szennyvízben jelenlevő tápanyagok felhasználódnak. Ugyanakkor bizonyos mértékig hasznosul a szennyvíz humusztartalma is. A trágyaanyagok jó kihasználása és a szennyvíz kielégítő biológiai tisztítása céljából fontos, hogy a kezelendő szennyvizet az elárasztandó felületre egyenletesen vezessék. A szennyvízöntözés másik változata az esöztető berendezés. A biológiai tisztításra kerülő szennyvizet külön csővezetékben az öntözendő területre vezetik, és állandó vagy mozgó esőztető berendezésekkel a talajon finoman szétoszlatják. Ez az eljárás mindenekelőtt a szennyvíz egyenletes és nagy területen való szétosztását teszi lehetővé. A mechanikailag előtisztított szennyvízben levő szerves anyagok, ha bizonyos előfeltételeket betartanak, haltenyésztésre hasznosíthatók. A halastavi eljárásban azonban a sikeres felhasználás céljából a szennyvizet többszörösére kell hígítani tiszta, oxigénben gazdag vízzel. Ekkor a természetes vizek öntisztuló képességéhez hasonlóan a kolloidális és oldott szerves szennyezőanyagok a vízben levő növényi és állati szervezetek közvetítésével halhússá alakulnak át. A házi szennyvíz általában tartalmaz kórokozó csírákat, baktériumokat, vírusokat, gombákat, bélférgeket. A tisztí73
