Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)
II. rész - 2. Az ipari tevékenységből és az urbanizációból keletkező vízszennyezés; a szennyvíztisztítás kérdései
Bár a csatornahálózatban lefolyó szennyezőanyagok egy főre eső napi mennyisége általában elég egyenletes, ennek ellenére napszakonként, ha csekély a vízfelhasználás „tömény szennyvíz”, ha nagy a vízfelhasználás „híg szennyvíz” keletkezik. A szennyezést a legkülönbözőbb anyagok alkotják. Ezek különböző szempontból csoportosíthatók. Először is a szennyező anyagokat a vízzel szembeni magatartásuk szempontjából lehet figyelembe venni. így beszélünk látható, azaz a vízben nem oldott anyagokról, amelyekhez a kolloidá- lis, a zavarosodást okozó anyagokat is hozzászámítjuk, és oldott anyagokról, amelyeket szemmel nem lehet felismerni. A másik szempont a szennyező anyagok osztályozására, hogy a szennyvízben hosszabb ideig változatlanul marad- nak-e, vagy pedig elrothadnak és bomlanak-e. Ezek szerint vannak rothadóképes és nem rothadóképes anyagok. A nem oldódó anyagok közül nem rothadóképes anyagok a homok, az agyag, a hamu, szénrészecskék stb., az oldottak közül a konyhasó és a különböző mészvegyületek. Rothadóképes álta'ában az összes emberi és állati táplálék, az összes emberi és állati hulladék, továbbá a fák lombozata, ágai és sok más anyag. A rothadást a természetben rendkívül gyakori anaerob baktériumok idézik elő. Ezek szemmel nem látható mikroorganizmusok, amelyek a növények legkezdetlegesebb csoportjához tartoznak. A hőmérséklet erősen befolyásolja tevékenységüket. Ugyanilyen befolyása van a szennyvizek túl magas só- vagy savtartalmának és a toxikus anyagoknak is. A baktériumok tevékenységéhez, fejlődéséhez víz szükséges. A szennyvíz szennyező anyagait még kémiai összetételük szerint is megkülönböztetjük. így beszélünk ásványi és 69
