Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

II. rész - 2. Az ipari tevékenységből és az urbanizációból keletkező vízszennyezés; a szennyvíztisztítás kérdései

szerves anyagokról. Kifejezetten ásványi szennyezőanyag pl. a homok, az agyag, a hamu. Szerves anyagok a cukor, a fehérje, a fa, a papír, az ételmaradékok stb. Figyelembe kell azonban venni, hogy a szerves anyagok közé soroltak nagy része sokszor jelentős mennyiségű ásványi alkotórészt (hamut) is tartalmaz.

A házi és városi szennyvíz az anyagokat általában elkeveredve tartalmazza. Mindenesetre valamely szennyvíz oldott és nem oldott alkotórészei között nem lehet mindig tisztán különbséget tenni, mert bizonyos szennyező anyagok közbülső állapotban vannak, amelyet kolloid állapotnak nevezünk. Valamely szappanoldat pl. számos olyan anyagot tartalmaz, amelyről nem ismerhető fel, hogy oldott-e vagy sem. Az ilyen és hasonló, kolloid alakban jelenlevő anyagok a szennyvizet zavarossá teszik.

Kb. 1954-ig a mosó és tisztítószereket csaknem kizárólag szappan alapanyagból állították elő és használatuk nem okozott nehézségeket a szennyvíz kezelésekor, tisztításakor. Az ötvenes évek közepén jelentek meg és terjedtek el a szintetikus mosószerek, az anionaktív detergensek, amelyek igen sok gondot okoznak.

A víztisztításban, legyen az ipari vagy városi szennyvíz- tisztítás, vagy akár a vízellátást szolgáló felszíni vizek tisztítása, sok a hasonló, esetenkint teljesen azonos eljárás. Ilyenek pl. a durva szennyeződést visszatartó rácsok, gere- bek és homokfogók, valamint a szerves anyagok eltávolítását, lebontását szolgáló biológiai folyamatok. A tisztítási eljárások azonban a tisztítandó víz származása, szennyezettsége, mennyisége és a tisztítással elérendő cél szerint nagyon is különböznek egymástól. Ez indokolja a víztisztítási módszerek elkülönített tárgyalását.

70