Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)
II. rész - 2. Az ipari tevékenységből és az urbanizációból keletkező vízszennyezés; a szennyvíztisztítás kérdései
szabadítani, hogy ezáltal beilleszthetők legyenek a regionális tisztítórendszerbe. A vegyipari szennyvizek tisztításában a fizika, kémiai és biológiai tisztítási módszereken belül is talán a legnagyobb jelentősége a semlegesítési folyamatnak van, mivel szinte valamennyi szennyvíz vagy savas, vagy lúgos kémhatású. Emellett természetesen számottevő szerepe van a zsír-, illetve olajfogásnak. A szervetlen sótartalom eltávolítása, valamint a sókon- centrátumok elhelyezése rendkívüli problémát jelent. Rendelet korlátozza ugyan a sókoncentrációt, ill. a szulfátkoncentrációt (határértékét tekintve), azonban ezeket a határértékeket — ha az illető anyag már benne van a szennyvízben — szennyvíztisztítási módszerekkel, gazdaságilag elfogadható feltételek mellett nehéz betartani. A gyógyszeripar szennyvizeinek tisztítása jól mutatja, hogy milyen sok folyamat szerepel az ipari szennyvíztisztítási eljárásokban. A gyógyszergyártás utolsó lépcsőjeként a tisztítás első fokozata a csírátlanítás (klórral vagy formaldehiddel), a fenolmentesítés, a szennyező fémek eltávolítása, az oldószerek regenerálása és az üledékeltávolítás (pl. B12 gyártásában a micélium), amelyet minden körülmények között a keletkezési helyeken kell megszüntetni. Ezután következik a szennyvizek előkezelése: hulladékvisszanyerés durva rácson, semlegesítés, oldószerfogás mechanikusan, a csatornák légterét szennyező maradék oldószer visszanyerése, zsír, olaj visszatartása olajfogókon, vagy adalékanyagokkal. A tulajdonképpeni tisztítás kémiai úton, koagulálószerek- kel, vagy biológiai úton, általában eleveniszapos módszerrel történik. Az utókezelés kémiai kezelésből és sótalanításból áll. 66
