Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)
II. rész - 2. Az ipari tevékenységből és az urbanizációból keletkező vízszennyezés; a szennyvíztisztítás kérdései
Igen nagy jelentőségű az a felismerés, hogy az egyes technológiák különleges szennyvizének a kezelését minden esetben közvetlenül a keletkezés helyén kell végezni úgy, hogy a tisztítási folyamat a gyártástechnológia szerves részét alkossa. A hazai kőolaj-feldolgozásban is az a törekvés, hogy az egyes üzemrészekben a helyi előkezeléssel minél tisztábban visszanyerjék a szennyvízben levő értékes anyagokat, az így előkezelt szannyvíz ne legyen veszélyes sem a csatorna anyagára, sem annak üzemére, és ne akadályozza a vele együtt kezelt szennyvizek tisztítási folyamatát a központi szennyvíztisztító telepen, vagyis beilleszkedjék az egységes tisztítási technológiába. A kőolajipar szennyvizeinek eredményes tisztítását a tisztítási technológiák megfelelő kiválasztásával és sorrendiségével lehet biztosítani. A mechanikai tisztítás célja a szennyvizek előtisztítása, a felúsztatható és kiülepíthető szennyezések eltávolítása. A biológiai tisztítás feladata a kolloid és emuigáit szennyeződések eltávolítása olyan alacsonyabb rendű élőlények fel- használásával, amelyek az eltávolítandó anyagot tápanyagként értékesítik. Az utótisztítás kémiai tisztítás, amellyel a maradék szennyeződést csökkentik. A könnyűipar (papírgyártás, cellulóz- és textilipar) szilárd szennyeződései mechanikai úton ülepítéssel, flotálással, ill. szűréssel távolítható el. Az oldott szennyezések eltávolítására elsősorban az eleveniszapos biológiai eljárás alkalmazható, azonban nem kielégítő tisztítási hatásfok esetén kémiai kicsapószerek alkalmazása is szükségessé válhat. Az élelmiszeripar szennyvizeinek tisztítását mindig a gyártási terméknek legjobban megfelelő eljárással végzik. Előkezelés, előtisztítás mindig szükséges, elsősorban a víznek a technológiai folyamatban való újrafelhasználása céljából. 5* 67
