Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

II. rész - 2. Az ipari tevékenységből és az urbanizációból keletkező vízszennyezés; a szennyvíztisztítás kérdései

a) Léghűtő alkalmazása, amely csökkenti a hűtővíz és a leiszapolt víz mennyiségét.

b) Forralóval (reboiler) csökkenteni a kondenzvíz meny- nyiségét.

c) Felületi kondenzátorok beépítése révén csökken a szennyezett víz mennyisége.

d) Vákuumszivattyúval feleslegessé tenni a barometrikus és felületi kondenzátorokhoz szükséges vizet.

e) A nyersanyag előkezelése (pl. kénmentesítése) csökkenti a folyamatban leváló szennyvíz mennyiségét, kezelését egyszerűsíti.

Általánosan kimondható, hogy minden esetben van mód a szennyvízmennyiség csökkentésére, de kérdés, hogy a ráfordított költségek arányában vannak-e az elérhető haszonnal. Rendkívül gondos elemzés szükséges, hogy a gyártás önköltsége lehetőleg az elméleti minimum körül maradjon.

A gyógyszeriparban a legjelentősebb a hűtővíz mennyisége. Ezért a víz újrafelhasználását kell növelni. Bár a magyarországi gyógyszergyárakban vannak törekvések a hűtővíz visszaforgatására, jelenleg csak az üzemek egy részében valósították meg.

A kőolajfeldolgozó iparban a vízszennyezés az alábbi elvek betartásával csökkenthető:

a) Érvényesíteni kell azt az elvet, hogy az egyes üzemrészek — technológiájuk részeként — saját maguk (elő-) kezeljék szennyvizeiket.

b) Mindenhol be kell vezetni, ill. fokozni kell a víz visszaforgatását.

c) Minél nagyobb mértékben kell alkalmazni a léghűtést.

d) A mechanikai eljárásokon túl rá kell térni a biológiai és kémiai szennyvíztisztító eljárások alkalmazására.

62