Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

II. rész - 2. Az ipari tevékenységből és az urbanizációból keletkező vízszennyezés; a szennyvíztisztítás kérdései

A szennyvíztisztítási költségek csökkenthetők, ha a különböző szennyezettségi fokú vizeket külön-külön csatorna- hálózatban vezetik.

A csatornarendszerek száma és azokban levezetésre kerülő szenny- vagy csapadékvíz-féleség erősen függ a gyártási technológiától. A törekvés az, hogy az egyes üzemekben a helyi előkezeléssel minél tisztábban visszanyerjék a szennyvízben levő értékes anyagokat, és hogy az így előkezelt szennyvíz ne akadályozza a vele együtt kezelt szennyvizek tisztítási folyamatát a központi szennyvíztisztító telepen.

A könnyűiparon belül a víz visszaforgatása, illetve a víz többszöri felhasználása terén eddig — világviszonylatban is — csak a papír- és cellulóziparban értek el jelentős eredményeket.

Hazánkban az ipari méretű textilipari szennyvíztisztítás nincs megoldva. A szennyvizek csökkentésére irányuló általános elvek itt is érvényesek, a feladat mielőbbi megoldása nagyon is indokolt.

A bőripari szennyvizek hazánkban majdnem kivétel nélkül közcsatornákba ömlenek. Mennyiségük csökkentésére egyelőre jó módszer nincsen, de veszélyességük amúgy is töménységükben, összetételükben rejlik. Ebben kedvező irányú változás csak a gyáron belüli tisztítástól várható.

Az élelmiszeriparban, hazánk egyik legjelentősebb szennyvízkibocsátó iparágában a víz visszaforgatása 45%. Ez az átlagérték a következő mennyiségekből adódik: cukoripar 50, söripar 75, szeszipar 17, konzervipar 12, húsipar 20, tejipar pedig 12%.

63