Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)
II. rész - 1. A vízellátás kérdései
Bár az ólom nem vesz részt a fő lebomlási folyamatokban, az emberi szervezet nem elhanyagolható mértékben tartalmazza ezt az elemet. Az ólom szervezetünkbe az ivóvíz, az élelmiszerek és a levegő szennyezettsége folytán kerül. Úgy becsülik, hogy az ember szervezetébe kerülő ólom mennyisége napi 50-500 mg között van. Normális körülmények között az emberi szervezet ólomtartalma 100 és 200 mg között van. Az egyensúly felbomlása, akár az ólom- tartalom teljes megszűnésével, akár túladagolásával mérgezési tünetekhez vezet. Jóllehet az ivóvizek ólomtartalma régóta ismert probléma, az utóbbi 15 évben keveset foglalkoztak vele. Az analitikai módszerek fejlődése és a pontosság növelése újból előtérbe helyezték az ólommérgezés kutatását. Az újabban feljegyzett mérgezési esetek (mint pl. a Kelet-Beigiumban levő Verviers város ólomtartalmú ivóvize) még jobban fokozta az ólommérgezésre vonatkozó kutatásokat. Mivel a természetes vizek kevés ólmot tartalmaznak (10 — 30 mg/1), így az ivóvizek ólomtartalma is csekély lenne, ha a csővezetékek korróziója nem szennyezné a vizet. Az eddigi tanulmányok kimutatták, hogy a víz kémiai összetétele, továbbá oxigén- és szén-dioxid-tartalma szabja meg az ólomcsövek korróziós mechanizmusát. Az ivóvízből főzés útján a szervezetbe kerülő ólom meny- nyiségéről az alábbi táblázat nyújt felvilágosítást. Élelmiszer neve A nyers élelmiszer ólom- tartalma mg/kg Használt víz Pb mg/1 Kész 1 Felvett élelmiszer Pb mg/1 | Pb mg Kávé 0,0 7,6 0,07 1 Burgonya 0,1 10,5 8,3 21 Karfiol 0,1 10,0 64 77
