Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)
II. rész - 1. A vízellátás kérdései
A táblázat jól mutatja az ólom útját az ivóvízből a főbb élelmiszerekbe. A kész feketekávé alig tartalmaz ólmot, mert az őrölt kávé a szemcseátmérőtől függően adszorbeálja az ólmot. A vízben főtt karfiol viszont jelentős veszélyt képvisel a felvett nagymennyiségű ólom következtében. Ezt a bonyolult folyamatot azonban sok tényező befolyásolja. Az ilyen ólommérgezés biológiai következményeit ma még nem tudjuk pontosan felmérni. A higany az élőszervezetekben való akkumulálódása folytán a legveszélyesebb szennyeződések közé tartozik. Bár régen is előfordultak véletlen és szándékos higanymérgezések, környezeti higanymérgezés 1950 óta ismeretes. Egy Japán gyár a Minamata öbölbe bocsátotta higanytar- talmú szennyvizét. Az ezzel kapcsolatos mérgezési tünetek irányították a figyelmet a higanyszennyeződésekre. Megállapították, hogy a higany önmagában nem, míg klórozott szénhidrogénekkel alkotott vegyületei — a metil-higany — annál inkább veszélyesek. A halak képesek szervezetükben akkumulálni a higanyt. Svédországban a vetőmagok csávázására használt alkil- higany okozott a rágcsáló állatok körében pusztulást. Becslések szerint ásványi tüzelőanyagok elégetésével évente 3000 t higany jut a környezetbe. További rejtély az esővíz higanytartalma, ami átlagosan 0,2ezredmiligramm/ kg. Ez azt jelentené, hogy évente mintegy 80 000 t higany vesz részt az esővíz körforgásában a légkör és a föld felülete között. Ehhez képest eltörpül az a mennyiség, amely az ember révén a levegőbe jut. A nitrátok is veszélyes vízszennyezők. A New York előtti Long Island sziget ivóvízkészlete a talajvízből származik; tisztasága hosszú ideig kielégítő volt. A népesség rohamos növekedése és a házi derítők és emésztők elszaporodása következtében a víz nitráttartalmának emelkedése 4* 51
